KTM-mel egész éjjel fent voltunk, így kénytelen voltam én is inni egy kis kávét. Undorodva ittam meg azt az 1 csészényit is...

A beígért sípszóra csak délután került sor, KTM olyan gyorsan pattant fel, hogy csak lestem. A három kalandor megérkezett nagy batyukkal. Nem nagyon tudtam mire vélni ezt, bár titkon reméltem, hogy ruhákat hoztak, mivel már mindenkié eléggé megviselt volt. Az én pólómról nem is beszélve. Nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy megint együtt vagyunk. Suzy egy doboz fájdalomcsillapítót dobott nekem, melyet gyorsan be is dobtam magamba. Igaz, hogy már jobban éreztem magamat és könnyebb volt mozognom, de úgy látszik, hogy csak a felszíni sérüléseim regenerálódtak gyorsabb tempóban. Megkérdeztem, hogy mi van a zsákokban, de nem akarták elmondani, csak miután elmesélték a kalandjukat. Elég izgalmasnak hangzott. Ezután szép sorjában mindenki elment lezuhanyozni, majd kiosztották a megszerzett zsákmányt. Végre kaptam egy új pólót, egy fasza farmert és egy pár bakancsot. Teljesen GI-Joe-nak éreztem magamat. Cob büszkén hangoztatta, hogy ő választotta ki a ruhákat nekem, ami valljuk be: Totál passzolt (Vajon ennek mennyi esélye volt?). De a legjobb a végére maradt...

Megajándékozott még két teli tárral, aminek borzasztóan örültem. Már alig várom, hogy kipróbálhassam!!!

Fürdés után Suzy lefertőtlenítette a sebeimet, majd bekötözött. Szinte egész este csak a tárcserével foglalkoztam, hogy minnél rutinosabban menjen éles helyzetben is. Először eltartott vagy 5 percig míg beleszenvedtem, majd kiszenvedtem azt a nyomi tárat. A végére már egész jól belejöttem. Bebiztosítottam a fegyvert, majd eltettem a párnám alá.

Lassan őrségváltás, szóval mára ennyi elég.