Egy hónap. Egész pontosan ennyi telt el. Fura belegondolni: ahogy lapozgatom a naplóm lapjait, szörnyűségek, vér, és rengeteg halál les rám minden lapról. De mi még élünk. Még mindig. Pedig, ha jobban belegondolok, nem adtam volna magunknak két napot sem egy ilyen környezetben.

Ma nem mentünk sehova, és nem csináltunk jóformán semmit. Odakinn szakad az eső: hideg nedvesség úszik be az ablakon. Holnap, vagy holnapután, ha eláll az eső, el kell menni újabb gázpalackért, mert már az utolsót használjuk. Csabee egyre idegesebb a bezártság miatt, úgyhogy befogtam készletrendezésre. KTM lefoglalta a rádiót: naphosszat más sem csinál, csak pucolgatja, csavargatja. Naplót vezet az adási, és vételi időkről. Szerintem valahol van egy eldugott kis füzete, ahová minden elektromos zörejt feljegyez. Kicsit irigykedek rá, mert a rádió mindig is titkos szerelmem volt, de valahogy szívesebben pakolgatok itt lenn, a dobozaim között. Szépen szétszortíroztam mindent, lejárati és használati idő szerint. Csabee egy ideig lenn maradt beszélgetni, de aztán megunta a „azt rakd ide! Ja ne mégse, inkább oda! Nem, nem, inkább menjen a szomszéd szobába!” jellegű gyötrődésem, és inkább felment KTM-et boldogítani. Su közben befogta Cobrát takarítani. Én a magam részéről raktári rendet raktam: nem baj, ha poros, úgyse nyúlunk hozzá.

Szerencsére idelenn vaksötét van, csupán a lámpák ontják a meleg sárga fényüket. Így szinte ez a szint nem is tartozik a világhoz. Odakinn koszos, esős, nedves izé van. Nem is levegő, mert nyúlós, ragadós és büdös. Inkább valami eső áztatta lény. Halkan dúdoltam, magam sem tudom mit. Valami buta kis dal jutott eszembe, régről. Igyekeztem nem visszaemlékezni, mint ahogy nem gondolni a jövőre sem. Legfontosabb a dobozok, ruhák, kaják szépen a füzetbe írása. Ugyen Suzy valószínűleg sikítófrászt kapott volna a jegyzetelésemtől, ugyanis minden pulcsi címszó alá került, aminek két ujja, és vastag anyaga volt. Aztán estére el is fogyott minden. Elégedetten néztem körbe: minden bedobozolva, elpakolva.

Odafenn meg jól meglepődtem: amíg én a dobozaimat pakoltam, addig a lány és a fiúk remek munkát végeztek: a legtöbb lakás csillogott-villogott. Elpakolták a fölösleges bútorokat, és két ágyat kicseréltek a szobánkba. Mi Suzyval kaptunk egy új franciaágyat, sőt, még egy külön szobát is. A többiek maradtak együtt, a szomszéd szobába. Kerítettek három íróasztalt is, sőt, még kislámpát is kaptam! Így hát luxus körülmények közepette írhatom a naplómat, nincs okom panaszra. De az eső még mindig esik… Remélem holnapra eláll.