Egy hónap. Egész pontosan ennyi telt el. Fura belegondolni: ahogy lapozgatom a naplóm lapjait, szörnyűségek, vér, és rengeteg halál les rám minden lapról. De mi még élünk. Még mindig. Pedig, ha jobban belegondolok, nem adtam volna magunknak két napot sem egy ilyen környezetben. Ma…

Itthon, édes itthon! Betonvassal erősített ablakok, és gázégővel fűtött szoba! Hja, nem hittem volna, hogy ennyire örülni fogok neki valaha is. Najó, ez igazából egyáltalán nem biztos, mert mióta viszonylagos nyugalommal aludhatunk, azóta imádok itt lenni. Itthon lenni jó, na.…

 Október van... Hihetetlen leírni. Három nap, és eltelt egy hónap. És még élünk! Sosem hittem volna, hogy a piszok mázlink ennyire átsegít a nehézségeken. De valószínűleg így születnek a hihetetlen történetek. Vannak emberek, akik túlélik azt, amibe illene belehalni.…

  Reggel hatalmas dörrenésre ébredtünk. KTM, aki az őrködést vállalta, lélekszakadva rontott be, ellenőrizve: élünk-e még. Miután látta, hogy minden okés, megpróbáltuk kideríteni a robbanás okát. Felkaptuk a fegyvereinket (Csabee a gépfegyverét, én az üres pisztolyt,…

A lehetőségekhez képest viszonylag csend van. Már amennyire pár száz előhalott képes csendben lenni. A szuszogáshoz, nyögésekhez viszonylag hamar hozzá lehet szokni, bár az állandó dörömbölés, és fémes csengés kezd idegesíteni. Ujjnyi vastag vasrudak, és rengeteg, a…

Újabb nap. Ma a többiek rendesek voltak, és egészen sokáig aludtam. Vagyis nyolcig. Jelenlegi körülmények közepette ez szinte luxus, hálás is voltam érte. Csabee közben az éteren böngészett, de nem járt nagyobb sikerrel, mint én. Két időpontot adtunk meg, üzenethagyásra. Delet,…

Lobog előttem a gyertya. Meglehetősen halovány fényt vet. Ugyanis hamarosan elalszik. Nekem meg sietni kell, megígértem magamnak, hogy a leég a gyertya, én is aludni megyek. Előttem egyre csak serceg a hangfal, egyedül a kijelző piros frekvencia mutatója pislákol barátságosan.…

Esteledik. Ez körübelül mindent elmond. Odalenn, a földszinten, a vastag barikád mellett pöfög az aggregátor. Megetettük, szépen elvan magában. Én meg ülök az ablakpárkányon, nézem a lassan fogyó holdat. Ugyan még épp, hogy csak egy hajszál hiányzik belőle, mégis előreveti a…

Na, ma elkönyvelhetünk jópár sikert. Mondjuk, épp itt volt az ideje. Hosszúra sikeredett a nap, de szerencsére itthon vagyunk. Ugyan lassan hajnali 1 óra lesz, de itthon vagyunk! Persze, azért nem minden jó hír csak... Piszkosul fájok. Legalább annyira piszkos is vagyok, amennyire…

Újabb beszerző körtúra. Viszonylag sikeres volt, mert van autónk, megint! Juhúú, valami újabb felrobbantani való. Bár, most kivételesen meg kéne próbálni nem elfüstölni. Kéne szerezni még egy kamiont is komolyan. vagy valami egyéb nagyot. Tank? Továbbra is foglalkoztat a…

Na, végre itthon! Nem szeretem annyira ezeket a kétnapos kiruccanásokat. Általában nem szeretek kimozdulni, főképp, hogy meg akarnak enni úton-útfélen. Szerencsére itthon vagyunk. Mondjuk, az is igaz, hogy nem aludtunk valami sokat. Magam részéről nem is igazán emlékszem az utolsó…

A ma hajnalig tartó őrködés után, az igazat megvallva, nem volt igazán sok kedvem mászkálni. Erre itt ülök egy házban, ami hírből sem az a hely, amit otthonnak hívunk manapság, elbarikádozva, s azon izgulva, mivan vajon Csabeeval... Cobri negyed egykor keltett. Reflexből a…

Ez lenne a 18. nap bejegyzése, ha már nem a tizenkilencediknél tartanánk. Ugyanis hajnalodik lassan, én meg úgy érzem, nem is létezik pihenés a világon. Törvényileg beszüntették! Kezdem érteni, mit jelent az a bizonyos holt-pont, amin túl az ember elveszti a célt, amikor már nem…

Na, ma kiderült, hogy a piszok mázli tényleg hozzánk költözött. Valószínűleg nem maradt elég ember, akivel legyen, és úgy döntött, mostantól minket boldogít. Szóval, összefoglalva: még élünk. Kicsit egoistán összefoglalva: nekem köszönhetően. Hehe. A hajnalt Csabeeval…

Este van megint. Én meg bűzlök az egész napos takarítás után. És nyűgös vagyok, mert alig aludtam valamit az éjjel. Hja, öregszem... Hajnali fél háromig őrködtünk Cobbal. Szerencsére nem történt semmi. Az ég világon semmi. Odalenn, az utcán a megszokott mozgás csupán. Pár…

  Újabb nap, újabb izgalmak. Hja, költözünk! Szerintem még kicsit korai, ugyanis a boltot nem pakoltuk ki teljesen. A jövőre nézve meg nem ártana, ha a jövendő lakóhelyünk (remélhetőleg végleges) körül minél több teli bolt volna. Szükség van valami nagyobb erődre, ahol…

Na, ma végre sikeürült belekezdeni az őrült projectembe... Csabeet egész nap győzködtem, hogy valamit kezdeni kell a hústorony ellen. Szerintem a fegyvereink sokat nem érnének egy akkora emberhegy kivégzéséhez. Abból indulva ki, hogy a zombik a zombivá válás alatt legyengültek,…

Ma egy vidám szabadnapunk volt. Nem csinálni semmit, csak lenni otthon, békésen, és azon idegeskedni, mi van otthon vajon. Felmásztam a tetőre, és szemügyre vettem, mi van odakinn. Cob is csatlakozott, együtt nézegettük a világot. Ami kicsit füstös, kicsit koszos, és erősen véres…

Újabb, bevásárlással töltött nap. Bár, azért ma történt végre valami pozitív is. Majdnem meghaltunk, de történt pozitív! Ideje volt... Ma kivételesen Csabee is eljött velünk. Vagyis, KTM helyett, aki az éjszakai őrség után otthon maradt, és húzta a lóbőrt. Bah. Bezzeg nekem…

Túl vagyunk egy újabb kajagyűjtős akción. Ma, a változatosság kedvéért KTM, Cobra, és én mentünk el a boltba. Csabee holnaptól remélhetőleg munkára fogható lesz, nagyon szépen hegednek a sebei. Igazából én nem akartam, hogy jöjjön, mert ha felszakad a háta megint a zsák…

Új nap, új cél. Hmm, jobb kezdés, mint az alig hiszem el. Sikerült kitalálni, hogy hogyan tovább. A tegnap esti, vagyis éjjeli kupaktanács elég sokáig elhúzódott, de végül találtunk közös nevezőt, és sikerült eldönteni, hogy merre menjünk, mit csináljunk az elkövetkező…

Új hét. A második. És még mindig élünk. Tegnap megígértem magamnak, hogy nem fogom megint alig elhinni. Pedig, alig hiszem el...A mai napot a kupaktanácsunk pihenőnapnak ítélte, egyfajta kis ünnep. Szóval, éljen a pihenő. Kivéve, hogy az enyém már kora éjjel véget ért. A…

Újra itthon... Alig hiszem el, hogy sikerült hazavergődni, és még mindig élünk... S azt is alig hiszem el, hogy majd minden napomat ezzel kéne kezdenem. Egyszer megszokom, biztosan. Egyenlőre viszont még csak az "alig hiszem el" résznél tartok. Hazaértünk, s élünk. Egy…

Hulla fáradt vagyok. Odafenn vakítóan ragyognak a csillagok,  én itt ülök, hátam a falnak, s az apró ablakon nézem, ahogy az égen szállnak a felhők. Cob kezében pislákol a zseblámpa. A ruhám tiszta mocsok, a késpenge szintén. Nem volt erőm letakarítni még... Igazából…

Este van. Az előbb kértem KTMtől egy füzetet, hogy én is elkezdjem leírni, mi történik velünk. Eddig igazából az írói vénám a legteljesebb mértékben csendben volt, a menekülés jobban lefoglalt, mint az, hogy mi, s miért történik. De lassan, nem is tudom, de kezdem megszokni,…