HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

Sir Butcher, szeptember 17. - 14. nap

2010.01.19. 09:49 :: Sir Butcher

Na, ma végre sikeürült belekezdeni az őrült projectembe... Csabeet egész nap győzködtem, hogy valamit kezdeni kell a hústorony ellen. Szerintem a fegyvereink sokat nem érnének egy akkora emberhegy kivégzéséhez. Abból indulva ki, hogy a zombik a zombivá válás alatt legyengültek, legalábbis csontilag, kizárta, hogy valamelyik ekkorára nőjön. A gáz csak az, hogy a két szememmel láttam, mekkora...

Valószínűleg ő  tovább nőtt, és erősödött is. És, mivel tankunk nincs, ezért valami jóféle robbanószer kéne, arra az esetre, ha összefutnánk vele. Kézigránát, C4es most nincs kéznél, és szerintem a hadikikötőben sem tartanak belőle túl sokat. Maradt a "Csináld-magad" kiadás. Fél éjszaka Csabeet győzködtem, hogy menjünk el a gyógyszertárba. Végül kölcsönösen belenyomattuk egymásba a félszt. Nekiálltam felkelteni a többieket sorban. Persze, mindenki morgott, hogy mi a szarnak. Cobnak könnyű, ő nem látta, amit mi. KTM meg nem vette komolyan, szerintem... Cobrinak meg vázoltam, mire készülök, plussz azt is hogy mi ellen. Naná, hogy nem érdekelte, de végül belement. Mázli... Égett bennem az izgalom lángja, alig vártam, hogy lássam, sikerrel jár-e művelet. Vagy felrobbanunk. Azt nem közöltem velük, hogy ha sikerült összehozni a nitroglicerint, akkor az is elég, ha erősebben megrázom, és elszállunk... És, ami a vicces, hogy minél szűkebb helyen robban, annál nagyobb az ereje... Hehe.

Megegyeztünk, hogy Suzy otthon marad egyedül. Szükségem lesz mindenkire. De a ház sem maradhat őrizetlenül. Csabee megmutatta Sunak, hogy kell használni a fegyvert. Magamhoz vettem az egyik pisztolyt, meg persze az elmaradhatatlan kést. Elhúztuk a barikádot, kilökdöstem mindenkit. majd váltottam egy hosszabb búcsúcsókot Suzyval. Lehet, az utolsó... Elindultunk.

Szerencsére az elmúlt napok eseményei megritkították a népességet a ház körül, viszonylag biztonságosabban mozoghattunk. Persze, csak viszonylagosan... A gyógyszertár előtt voltak páran. Csabee már fogta volna a gépfegyvert, hogy nekiálljon lövöldözni, mire leállítottuk. Kés, vascső elő, hátulról indultunk. He, lassan egészen belejövünk ebbe a gerilla dologba. Egyedül KTM izzadt meg a rá jutó egyeddel. Pont feltámadt a szél, és, (naná) a hátunk mögül kezdett fújni. Az utolsó zombi abban a pillanatban felkapta a szagot, és megfordult. Rohantam, mint a hülye, kilöktem a kést, a csukló fölött átmetszettem az ínt, majd visszahúzva, a fűrészes él a gyenge csontot is. Közben már löktem el magam, ugyanis érkezett a vér, KTM csövének hála. Felálltam, leporoltam magam. Tiszta a terep.

KTM meg Cob feltörte az ajtót, én meg előreóvakodtam. A pultoknál nem volt senki, hátul, a raktárban sem. Végignéztem a polcokon, meg a kémcsövek, lombikok erdején. Hah, remek. Üdv a Kánaánban. Kiordítottam, hogy jöjjön valaki segíteni, aztán belevesztem a polcokba. közben Csabee bejött, én meg kizargattam KTMéket, hogy szerezzenek egy autóaksit. Húzták a szájukat, naná... Közben begyújtottam kis lángon a borszeszégőt, a lúd legyen kövér. Nagyobb eséllyel robban, de gyorsabban kész. Még pedig életünk van, időnk nincs... Elkezdtem a salétromsavat sűríteni. Orrfacsaró bűz kezdett terjengeni, mire Cobék megérkeztek a nyitott aksival. Ujjé, annak is volt szaga... Óvatosan hozzáöntöttem, a, már egyébként is forró lombikhoz, és elmormogtam egy imát az alkémia istenéhez. Már ha van neki. És nem vetette szét a lombikot! Megtöröltem a homlokom. Az egész kotyvalék olajos színben tündöklött, mire Csabee megérkezett a glicerinnel. Ez ugyan ipari előállítás, és közel sem annyira erős, mint egy normálisan, hamuzsírből, meg füstölgő kénsavból csinált, de az igazság az, hogy sokáig tartana. És, alapanyagunk sincs hozzá. Lassan adagoltam hozzá a kenőcsöt, mire az egész szinte felforrt. Juhé, nem robbant. Az igazság az, hogy eléggé esélyesnek láttam, hogy ha gyorsítom a reakciót, akkor felrobban, mint a szél.

 

A folyadék aljára lassan kezdett leülepedni egy zsíros, sárgás anyag. Hu, jó tömény lett. Leöntöttem róla a savmaradékot, aztán igyekeztem felidézni az emlékezetemben, hogy 2J vagy 0,2J energia határása robban? Mondjuk, mindegy volt. Baromi kevés mind a kettő... Életemben nem öntöttem még semmit ilyen óvatosan... Öt kémcsőnyi anyagot sikerült kinyerni. Na, ez jó. Holnapra megfűzöm őket, hogy menjünk, és gyűjtsünk kagylót, vagy valami hasonlót, és akkor csinálok belőle dinamitot, mert ez így akkor is felrobban, ha valaki rátüsszent. Csabeeval találtunk egy láda szárazjeget. Nem semmi, mennyire leszigetelték a ládát.

És baromi nehéz is volt, de sikerült állványostul beleágyazni a kémcsöveket. Azt hittem, többet nem fogom érezni a kezem. Rohadt hideg volt... De talán hazaérünk, robbanás nélkül. Ugyan, biztos voltam benne, hogy megfagyva nem robban, de azért közöltem a skacokkal, nem árt, ha nem lóbáljuk. Gondolatban még azt is hozzátettem, hogy nem árt, ha meg sem mozdítjuk. Szerintem új rekordot állítottunk fel, "A leglassabban hazaért emberek" rekordját. Pedig az utca üres volt! Hazaérve letáboroztuk a ládát, én meg elkezdtem égni a vágytól, hogy eldobjak egy kémcsövet. Szerintem ugyan nem túl tiszta az anyag, plussz a benne maradt sav idővel (vagyis ha felenged) tovább rontja a hatékonyságot, de szerintem egy kémcsővel egy nagyobb hordát elfüstölnénk. Kéne kovapor (ami nincs), vagy helyette mészpor. A mai napra már nem raktam be több programot, Cobék így sem mertek bejönni. A szoba közelébe meg végképp nem. Holnap szerzünk pár zsák kagylót, gyertyát, kelleni fog valami keményebb papír, zsineg. Mészporral felitatom a robbanószert, mehet bele papírba, gyutacs hozzá, az egészet összekötni, és voilá, életem első dinamitja! Reméljük, nem az utolsó lesz...

Na, megyek aludni. Cobék még mindig nem jöttek be. Majd felkeltenek, ha őrködni kell.

Szólj hozzá!

Címkék: gyógyszertár sir butcher nitroglicerin glicerin trinitrát 14. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr871684067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása