Az egyik legfájdalmasabb napon vagyok túl. Alig bírtam aludni. De megmaradtam, és úgy ahogy, egyben is vagyok. Csabee egész ügyesen hajigálja a robbanószert. Bár a kocsink tönkrevágásának befejezése, még mindig pontlevonással jár. Persze én, ilyenekkel nem szekálom, jobb kimaradni a témából, mivel Csabee szerint Buci már elintézte a kocsit, a robbanás előtt.

Hiába az összes kisebb-nagyobb sérülés, valamit csinálni kellett, mert a készletek fogynak. Mivel Buci, és én sérültünk le a legjobban, mi kaptuk a "könnyebb" feladatot. Még Csabeenak, és KTMnek kaját, illetve gázpalackot kellet szerezni, nekünk "csak" benzint, és akkumulátort (kénsav, Buci imádja...). Benzin volt elég, hiszen elhagyatott, összeroncsolt kocsiból sem volt hiány. Kár, hogy használatra már alkalmatlanok voltak.

Mikor KTMék elmentek, Bucival magunkhoz vettük a késeinket, én kikotortam pár szerszámot, az erősítő maradványait, és egy félig megégett albumot a kocsink roncsai közül, majd nekivágtunk a vadászatnak. Összesen három kört futottunk Bucival, mivel az aksikat, és 120 liter benzint is haza kellet juttatni, ráadásul a kiskocsi nélkül, mivel KTM lenyúlta, arra hivatkozva, hogy ők távolabb mennek. Mikor sikeresen hazaértünk, Bucó vigyorogva jattolt le velem. Én meg, legszívesebben kitekertem volna a nyakát, annyira fájt a pacsi, amit csakis miatta voltam kénytelen átélni.

A cipekedés, autó akkumulátor kiszerelés, és takarítás után, a sebei ellenére, Bucinak még nyüzsögni volt kedve. Jellemző, nem bír megmaradni egyhelyben. Kitalálta, hogy meg kéne csinálni a csigát, rendesen, stabilan, ami többünket elbír, meg ablakokat kell bedeszkázni. Az utóbbit nyugisabbnak, könnyebbnek éreztem, úgyhogy magamra vállaltam. Egyetlen problémám csak a közlekedés volt, mivel Suzyval, veszélyes vegyi anyagokat alkalmaztak a lépcsőházban... kezdtem visszasírni a jóöreg bűzölgő zombialkatrészeket. Mondjuk, ha igazán nagy igényem van rá, csak kinézek az ablakon, és a ház előtt láthatok eleget. Erről jut eszembe, a Titán hulla eltűnt. De tudom, még van odakint egy másik, Csabee persze nem hisz nekem, pedig az még elfog jönni értünk!

Délután van, lassan esteledik, de KTMék még nem jöttek meg. Remélem, hamarosan megérkeznek, mégpedig emberi mivoltukban. Nem lenne szívem összemocskolni velük a Suzy által, gyönyörűen megtisztított lakást.

Az aggregátor pöfög rendesen, nagyon jó érzés egy kis lámpafény. Most átnézem a fotóalbumot, hátha maradt még ép kép benne. De mindenekelőtt, kérek még fájdalomcsillapítót.