Az egyik legfájdalmasabb napon vagyok túl. Alig bírtam aludni. De megmaradtam, és úgy ahogy, egyben is vagyok. Csabee egész ügyesen hajigálja a robbanószert. Bár a kocsink tönkrevágásának befejezése, még mindig pontlevonással jár. Persze én, ilyenekkel nem szekálom, jobb…

Egész végig akartam, csak nem volt rá mód. Mindvégig szerettem volna, de nem lehetett.  Legfőképp eleinte. Annyit agyaltam a helyzetről. Most meg... naiv vágyaim, mind hiába valóak voltak. Panaszkodom ezen az idióta papíron magamnak, amit lehet soha, senki nem fog olvasni.…

A mai nap, számomra nem volt túl izgalmas. Viszont nagyon hasznos! És ez így, épp megfelelt. A tegnapi, idegenvezetői szakvizsgám sikertelenségére való tekintettel, a többiek nem ragaszkodtak ahhoz, hogy velük menjek. Én meg úgy véltem, jót tenne egy kis pihenő.  A nap első…

Remélem nem kaptam tüdőgyulladást, egész éjjel fáztam. Azért nem csak az éjjel volt érdekes. Az egész nap viccesre sikerült. Elindultunk hazafelé (rossz belegondolni, hogy ez esetben Csabee, és az, az idegen ház jelenti a hazát). A többiek vakon bíztak bennem, ami nem is lett volna…

Az elmúlt éjjel, nem igazán tudtam aludni, így, elég sokat gondolkoztam arról, mit kéne tenni annak érdekében, hogy hosszabb időre tudjuk magunkat biztonságban. Kellenének fegyverek, esetleg Buci, még gyermek korában, a Mikulás részére írt kívánság listájának elemei…

Na, ez egy hosszú nap volt. Különösebben nem tudtuk meghatározni, hogy mit kellett volna a mai napon tennünk, ezt a zombik döntötték el helyettünk. A tegnap esti robbantás meghozta gyümölcsét (ami fanyarú, és rothadó). Komolyan, mintha egy, augusztus 20-i tűzijátékra gyűltek…

A mai nap veszélyesnek ígérkezett, hiszen mára terveztük a raktárunk második felének, illetve a Buci-féle robbanószernek a szállítását. Korán reggel ébredtem, örömmel vettem észre, hogy már nem fáj annyira az állkapcsom. Buci és Csabee őrködött. Minden rendben volt éjjel.…

Csab ma korán keltett, hogy menjünk a felszerelésért. Mikor kinyitottam a szemem, Bucit álmosan láttam feltápászkodás közben, amint többször vissza-visszaengedi magát, sziszeg, fájlalja a csuklóját. Sajnáltam szegényt, hisz megmentette az életem (na meg amúgy is), de persze nekem…

Nem volt tűzijáték az éjjel. Buci békésen aludt reggelig. Csodálom, hogy ilyen nyugodt tud lenni olyan dolgokban, melynek sikerességében ő is kételkedik. Vagy egyszerűen csak jó az alvókája. De ezt már, megszoktam tőle. Az éjjel elég sokat beszéltem KTMmel és Csabeeval a…

Csoda, hogy még élünk. Mondjuk, ez természetes, ebben a világban. De ezt leszámítva, csoda, hogy Buci, és Csabee is él. Komolyan... Reggel, arra kellet kelnem, hogy Buci sorba kelteget minket fel, és nem bír magával. Nagyon begolyózott attól a nagydarab zombitól. Pedig az is…

Emberek! Igen, élő emberek! Voltak... már megint. Nem hiszem el! Egyszerűen, ilyen nincs. Körülöttünk mostanában, állandóan meghalnak az emberek. Csak katasztrófa történik. Kezdem azt hinni, hogy a mi hibánk. Akit látunk, meghal. Vagy meghalt. Vagy újra meghal... A mai nap, úgy…

Egész nap a tetőn ültem, álltam, feküdtem, ettem, ittam, beszélgettem, idegeskedtem, unatkoztam... Sorolhatnám. Nem volt jobb dolgom. A tegnapi robbanás maradványai, csodával határos módon, eltűntek. Fulladjatok bele, rohadt halvajárók! Bucival ültünk fenn, néztük a zombik…

Hinnye, tegnap aztán adtam a dögöknek! Egy gázpalackot sikerült felrobbantanom!!! Szép kis krátert hagyott, nem mondom. KTM persze tömte a fejemet fizikával, de ami megtörtént, az megtörtént. Elengedtem a fülem mellett szavait, ehelyett inkább párszor felmentem a tetőre megnézni a…

Még sem hiányzott annyira a zombizúzás! Komolyan bakker... majdnem meghaltunk. Megint boltoztunk, benzinkutaztunk, ismerkedtünk zombikkal. Nem egy randi-vonal volt, az biztos... Ma KTM helyett, Csabee jött velünk. Igen, ő! Egész jól felépült már. KTM meg amúgy is fáradt volt. Szóval…

Még egy nap kajaszállítás. Hasonló alapanyagokat, illetve a tegnapiak maradékát vittük a lakásba. Újra láttunk pár zombit, de már tökéletesen tudunk rejtőzködni. Bár kicsit lassabban, de gond nélkül eljutottunk a boltba. Bucival észrevettünk pár, érdekes tulajdonságukat a…

Ma kora délután írok, gondoltam jobb túltenni magam rajta, úgy sincs semmi különös. Bár kimozdultunk a lakásból, de tényleg minden nyugis volt. Előző éjjel, megint felmerült a téma, hogy mit kéne tennünk, hova kéne mennünk. Még mindig szeretnék hazajutni, hátha van még…

Tegnap este szóbajött a vidékre utazás lehetősége. Jól elcseszték a kedvemet, mert nagy bánat fogott el a családom miatt... Már pár napja sikerült úgy élnem, hogy nem ezen rágódom, most meg tessék, lengetik előttem a reményt, hogy esetleg hazamehetek... Fenébe az egésszel,…

Fáradt vagyok, nincs kedvem valami sokat írni. Azt sem tudom, minek fogyasztom a tintát. Ráadásul megint zseblámpa fénynél kell írnunk. Leálltak az erőművek. Asszem... Legalábbis a biztosítékoknak semmi baja. Az eső meg szakad odakint, egész nap szakadt. Morcos is vagyok, mivel…

Korán reggel felébredtünk. Ami nem csoda, piszok kényelmetlen szállásunk volt. Ráadásul elég hűvös is volt ide lent. Nem is beszélve arról, hogy el akartunk indulni időben. Halványan szűrődött be a fény a pincébe, a szürke, keskeny ablakokon keresztül. Piszkosul fájt az…

Megint eljött az este, megint írok. Addig jó. Ez azt jelenti, élek. Sőt, még magamnál is vagyok. A mai nap is elég kacifántosra sikerült. Csak nagyon tudom remélni, hogy az ideiglenes szállásunkon minden oké, és KTMék is rendben vannak. Itt minden oké. Azt leszámítva, hogy egy…

Közös megegyezés alapján, 2010. Szeptember 8-i nap befejezésével, elkezdem írni a naplóm, egy olyan világban, ami teljesen átalakulni látszik. Ahol az események felgyorsultak és az emberek nagy része, vérengző vadállattá változott, változik. Ez egy túlélő naplója. Egy…