Remélem nem kaptam tüdőgyulladást, egész éjjel fáztam. Azért nem csak az éjjel volt érdekes. Az egész nap viccesre sikerült. Elindultunk hazafelé (rossz belegondolni, hogy ez esetben Csabee, és az, az idegen ház jelenti a hazát).

A többiek vakon bíztak bennem, ami nem is lett volna probléma, ha nem tévedtem volna abban, miszerint visszatalálok az épülethez. Szerintem vagy két órát mászkáltunk össze-vissza, mire KTMnek feltűnt, hogy olykor ismétlődött a helyszín. Bár addig, próbáltam elhitetni velük, hogy tudom az utat (reménykedve, hogy sikerül találni egy eligazodási pontot), de miután KTM észrevette, nem bírtam ki, hogy elsüssem a poént, úgyhogy közöltem velük, már többször is jártunk erre, nem csak kétszer.

Persze az, hogy elmondtam, eltévedtünk kicsit, sokat nem segített. A változás csupán az volt, hogy most már mérgesek voltak rám. Mindegy, még mindig követtek, ők se voltak okosabbak, még mindig nagyobb az esélye annak, hogy nekem ugrik be egy helyszín, mint nekik.

Már kezdtem úgy érezni, nyomon vagyok, amikor KTM megint összezavart mindenkit. Játékboltot talált. Képtelen voltam felfogni, mit akar. Odament a bejárathoz, benézett, majd betörte az ajtót. Bucival összenéztünk, és mindketten vállat rántottunk... Mindig rosszkor jön rá KTMre a játékláz, ezt állapítottuk meg vele. A bolt elég kicsi volt, de játékokból nem volt hiány. Agyonzsúfolt polcokon álltak a játékok, egészen G.I. Joe-tól, a Hello Kitty-s bizbaszokig. Láttam, hogy KTMnek megcsillant a szeme, egy Barbien, de halkan köhintettem, úgyhogy tovább állt. Épp kérdezni akartam (harmadszorra), hogy mi a fenét akar itt, amikor felemelte dicsőségének zálogát. Két doboz, rózsaszín, játék walkie talkiet. Yeah, én pont erre gondoltam, amikor walkie talkiet mondtam... De nem volt mit tenni, jobbat még nem találtunk, addig megfelel. A maga 10 méter hatótávjával... remélem egy kicsit azért több.

Miután elhagytuk a boltot, egy öt perc séta után, megtaláltuk a Béke teret. Az utakon láttunk tébláboló zombikat, de őket inkább elkerültük. Szerencsénkre, sehol sem volt annyi, hogy elkerülhetetlenek legyenek, így, a mai nap, lőszertakarékos volt.

A Béke térről, már tényleg tudtam az utat, ami nem igazán volt bonyolult. Párszor megkérdeztem a többieket, amikor elmentünk egy-egy jobb autó mellett, hogy miért nem kötjük már el valamelyiket, de lehurrogtak. Sajnos, az érvelést el kellett, hogy fogadjam. Riasztó... Buci szerint, az autóelkötéséhez, már a TNT segítségére is szükségünk lesz.

Közben megérkeztünk a házunkhoz. Egy két zombi hulla volt ott csupán, amit szerintem Csabee kreált, mivel marhára unatkozhatott egyedül. KTM, és Buci ordibálni kezdtek Csabeenak, de nem értem miért. Már sokkal előtte láttam, hogy ott figyel az ablakban. Szerencsére ő, azért inkább az a fajta, aki "először kérdez, és csak aztán lő", így túléltük az őrködését.

Lejött a földszintre, és átszólt, hogy elpakolja a barikádot. Ezután a mondat után, egy majd' egy órás periódus vette kezdetét. Lehetett hallani, ahogy pakolászik, és olykor-olykor szitkozódik, hogy mennyi szart halmoztunk fel a bejárathoz.

Végzett!!! Már alig vártam, majdnem éhen haltam. Szerencsére volt oly kedves, és hagyott kaját is. Egyből mentem megmelegíteni, és már lapátoltam is be. Ennyire még nem ízlett semmi. Kaja után, és közben is, jött a fejmosás, amit Csabee intézett felénk, amiért otthon hagytuk, és csak egy cetlit hagytunk.

Ja igen, a cetli. Ezért én külön kaptam dorgálást, de csak kajánul nevettem rajta, és elmondtam, hogy miért írtam azt, amit.

Később, megmutattuk, és elrendeztük a zsákmányt. Csabee, teljesen rákattant a walkie-talkiera. Legalább valakinek örömet okozott KTM. Most kipihenem magam, kicsit melegebb körülmények között. Lassan viszont fűtés is kelleni fog, mert jön a hideg...