Esteledik. Ez körübelül mindent elmond. Odalenn, a földszinten, a vastag barikád mellett pöfög az aggregátor. Megetettük, szépen elvan magában. Én meg ülök az ablakpárkányon, nézem a lassan fogyó holdat. Ugyan még épp, hogy csak egy hajszál hiányzik belőle, mégis előreveti a sötét éjszakákat. Én meg álmodom a tetőre szerelt bazinagy reflektorokról. Álmodom.
Ahogy kicsit lejjebb nézzek az utcán, láthatom a félrelökdösött, a hőségtől, beton és aszfaltdaraboktól összenyomorított első kocsinkat. Tetején a reflektorral. Az egészet befedi a elemi szénné égett vér... Gusztusos. Közben halkan ütögetem az ablakpárkányt a stukkerral. Idili kép. Cob megint rámsziszegett. Szóval abbahagyom.
Említettem volt már, hogy fájok? A tegnapi nap közel sem múlt el emlék nélkül. Az oldalam egy nagy adag fehér kötés. A fejem meg tiszta kék. Mondjuk, Cob is érzi a robbanás, meg a felborulás utószelét. Suzy úszta meg a legjobban. Csupán a karját, és a könyökét verte erősen oda, szerezve egy-két kék foltot, de semmi komoly. KTM a lábát húzza, Csabee meg az üres tár miatt idegeskedik. Én meg a környéken járkálók miatt. A tegnapi robbanás szép tömegeket vonzott. Komolyan. Rosszabb a környék, mint egy rockfesztivál alatt. Vagy focimeccs előtt!
Reggel sikerült korán kelni. Pislogtam egy ideig a hajnalba, azon gondolkodva, mi keltett fel. Aztán rájöttem. A lepedő alattam egy enyőkés valamivé változott, hála a némileg nedvedző, s erősen fájó sebnek. Felkeltem. KTM felpislantott az ablakból, ahol őrt állt. Tisztelegtem neki, ő elvigyorodott, aztán leste tovább a környéket. Átvonultam a laboromba. Igazából cask erős idézőjelben kaphatná meg a "labor" nevet, révén három üvegcséből állt összesen. Salétromsav, metilbenzol, meg kén.
Miután már nem tudtam egy perccel sem tovább húzni az időt a laborban, visszamentem a többiekhez. Suzy már vidáman mosolyogva várt, egy szép nagy adag kötszerrel. Én nem mosolyogtam annyira. KTM se... Az ő lába már megszenvedte a tortúrát. A szemem sarkából láttam, ahogy épp azon dolgozik, hogyan szedje le a lábáról a szorítókötést, anélkül, hogy Su kitekerné a nyakát. Végül feladta, és elbicegett. Szerintem célszerszámért ment.
Reggeli közben elosztottuk a feladatot. KTM (immáron begyógyszerezve, jóval gyengédebb kötésben) csatlakozott Csabeehoz, hogy szereznek gázpalackot, meg, ha lehetséges, kaját. Rájuk hagytuk minden áldásunkat, az összes megmaradt lőszerrel együtt. vagyis kaptak hat egész darab töltényt. Abból kettő gépfegyverbe való, juhú! Mikor eltűntek a láthatáron (vagyis befordultak a szomszéd utcába), Cobbal mi is fegyverbe vágtuk magunkat. Suzyt otthon hagytuk kivételesen. Nem mintha messze akartam volna menni... De megbeszéltük Cobrival, hogy a sarkon álló pár kocsit meg kéne csapolni, ugyanis az aggregátor kb fél óra múlva kifogy a benzinből. Plussz, szükségem volt az akkumulátorokra is. Vagyis, belőle a kénsavra. Kémiai ismereteimben ugyan olyan nagyon nem bíztam, de régi gyerekkoromra vidáman gondoltam vissza, még mindig. Plusz, a rengeteg böngészés sem tett sok rosszat (fene se gondolta volna...) De a TNT jól jön.
Szerencsére a legtöbb kocsi tankjában bőségesen lötyögött a benzin, szóval nem volt igazán gond a kinyeréssel. Találtunk pár kannát is a feltört csomagtartókban. Pici, műanyag húszlitereset. A célnak azért megfelel... Illetve egy rakat elsősegélydobozt is. Hat kannányit sikerült megtölteni. Visszavittük, beüzemeltük a generátort, aztán neki estünk a felvonónak. Vagyis a csigának. Egy jó adag erőlködéssel, meg egy fúróval sikerült nyolc tiplit belevernünk a plafonba, amibe belecsavarva az acélkampókat, sikerült elég tartósan rögzíteni a csigát. vagyis három ember súlyát is megtartotta. (igaz, hogy csak reméltük. Ugyanis nem volt nagyon mivel kipróbálni), szóval maradt a régi szabály, egyszerre csak egy ember használja.
Cob begyűjtötte a kalapácsot, aztán nekiállt a betört ablakokat bedeszkázni. Én visszamentem a kocsikhoz. Négy aksit kiszereltem, összekötöttük, aztán cobri bevontatta. Su közben nagytakarított. Aztán az egész lakás bűzlött a tömény fertőtlenítőtől, viszont lassan, szobáról szobára menve kialakult egy megnyugtatóan ragadás, vérfolt és mocsokmentes környezet, ahol lehetett aludni. Kivéve az elsőn, és a másodikon. Ott ugyanis, hála a bedeszkázott ablakoknak, olyan irtóztató szag maradt, hogy Cobbal már azon gondolkodtunk, ideje lesz gázálarcot szerezni. Aztán végül megoldottuk. Kiütöttünk pár lyukat a deszkákon. Így szabadabban áramlott a levegő is, viszont hidegebb is lett mentem. De meg lehetett maradni hat percnél tovább. A bejárathoz vezető lépcsőt kivéve. Ugyanis azt olyan mennyiségű mocsok fedett be (elsősorban odaégett vér, és minden más), hogy Su szerzett tőlem némi tömény kénsavat, és azzal locsoltuk végig a terepet. Aztán menekültünk. Legalább két napig nem lehet odamenni, az biztos. Viszont, nincs több probléma a vérrel sem. Minden létező szagminta megszűnt létezni.
Végül estére megreccsent a rádió is, befutottak KTMék is.Najó, a futottak túlzás, mert KTM egy kiskocsin három palackot vonszolt maga után, Csabee zsákja meg dagadt a kajától. Felvonszoltuk a palackokat egyesével, aztán Csabee megmutatta legújabb szerzeményét, vagyis egy rakat pest térképet. Bejelölte, merre jártak, hol van a legközelebbi benzinkút. Plusz, nem is olyan messze tőlünk, van egy rendőrőrs is, ahol nagy eséllyel szerezhetünk magunknak lőszert. Majd, ha nem leszünk annyira lesérülve. Odakinn minden csendes. Az utcán is meglocsoltuk pár liter erősen higított kénsavval. Remélhetőleg így nem jön senki a szagra.
Ja, és majdnem elfedtem leírni, hogy a titán hullája eltűnt. Valószínű elvonszolták, és megették, de csak gy széles, majd egyre keskenyedő vércsík maradt. KTMék mentek utána egy darabig, de pár száz méter után nem maradt több nyom, szóval feladták. Remélhetőleg tényleg halott. Neki kell állni a TNTnek. Már van energia, szóval körbe lehet aknázni a terepet. Akkor már jobb lesz. És hozhatjuk a téglát is... Meg az acélrudakat. Meg egy hiltit!
