Francért kellett Cobéknak lesérülniük. Ketten ennyi cuccot elhozni... Csoda, hogy sikerült.
KTM-re és rám hárult a feladat, hogy hozzunk gázpalackot és kaját. A kiskocsit magunkkal vittük, így legalább valamivel könnyebb volt a cipekedés. Utunk az építkezéshez vezetett, ahol találtunk is két palackot, csak azok CO palackok voltak. Rövid töprengés után arra a döntésre jutottunk, hogy el kéne menni a benzinkúthoz, ott biztosan van pár PB-palack.
Szerencsénkre az úton nem volt sok ellenség, mindössze két zombival találkozunk, akiket el is intéztünk. Mivel a fegyverem tára totál kiürült a legutóbbi akcióban, ezért egy vaskos asztallábat hoztam magammal, ami igencsak hasznosnak tűnt, mikor az egyik zombit sajátkezűleg öltem le. Ez egy érdekes esemény volt a számomra, hiszen nem vagyok hozzászokva a kézifegyverekhez. Meg igazából jó kiírni magamból a borzalmat, amit átéltem.
Egy kissé testesebb figura volt, fél fejjel magasabb nálam. A járdán lézengett céltalanul. Felvetettem KTM-nek a kérdést, hogy mi lenne, ha kikerülnénk és csak simán elmennénk mellette. Kíváncsi voltam, hogy mi az, ami felkelti az érdeklődését az emberi hús iránt. Ígyhát fogtuk magunkat és letértünk a járdáról, kellő távolságba húzódtunk, az út közepére. A biztonság kedvéért szemmel tartottuk. A karót, amit végig a kezembe fogtam, görcsösen szorítottam, a tenyerem is baromira izzadt, nem győztem törölgetni. Elhaladtunk mellette... Az pedig folyamatosan az ég felé bámult, üreges szemekkel és nyitott szájjal. Baromira hülyén nézett ki. Már épp mondani akartam KTM-nek, hogy a kikerülési hadművelet sikerrel járt, mikor alanyunk mély, hörgő hangok kíséretében elkezdett rohanni felénk, eszeveszett sebességgel. Gyorsan előre léptem párat, megvetettem a lábamat, és a lendületet kihasználva lesúlytottam a karóval. Az időzítés pont jó volt, bal oldalról sóztam rá a fejére, amely nagyon érdekes hangot adott ki, mikor a koponya szilánkosra tört. A test a földre hullott és nem mozdult többet. Én pedig elhánytam magamat. Utálom az ilyen hangokat. KTM halkan kacarászott ezen. Pár perc pihenés után folytattuk utunkat a benzinkút felé, ahol meglepő dolgokat találtunk.
Élő emberek! Csak éppen a gázpalackokat pakolták fel a kis kézikocsijaikra. Öten voltak, szerencsére nem volt lőfegyverük, viszont machetájuk és kardjuk az volt. Lassan feléjük mentünk, mire az egyik társuk észrevett és szólt a többieknek, akik abbahagyták a pakolást és ránk bámultak. Pár méterre megálltunk tőlük és üdvözöltük őket. A viszonzás elmaradt, helyette megkérdezték, mit akarunk. Előre sejtettem, hogy nem lesz jó vége a dolognak... KTM közben már válaszolt is nekik. Természetesen nem akartak adni a gázpalackból, sőt a benzinkút összes kajáját is felpakolták a kézikocsijaikra. Rövid szóváltás után odaadtak nekünk három gázpalackot és 5 csomag chipset. Kérdésünkre, miszerint merrefelé vertek tábort, nem adtak választ, és meglehetősen durva módon elhajtottak minket. Kissé arrébb álltunk, majd mikor elmentek, visszamentünk a benzinkúthoz. Kaját nem, de térképet azt találtunk, mostmár Cobot leválthatja a térkép. Kíváncsiságból megnéztem, hogy merre mehettek a túlélők, de nem sikerült megfejtenem ezt a titkot.
Mivel még jócskán volt időnk sötétedésig, arra gondoltam, hogy körülnézhetnénk, persze azért kellő körültekintéssel.
Találtunk a egy rendőrséget, ahova nem tértünk be, mert elég sok rendőr és teljes harci felszerelésbe öltözött rohamosztagos zombi cirkált a közelében. Viszont egy kis boltot találtunk, ahol egy érdekes látvány fogadott minket. A felakasztott boltos ott kalimpálózótt és halk, fuldokló hörgéssel adta tudtunkra, hogy bizony éhes és megkóstolna bennünket. Szerencsére eléggé legyengült már a fazon, és fogyott is, hála az éhes zombiknak, tudniillik csípőtől lefelé csak néhány húscafat és a két combcsont maradt meg. Gyorsan a pulcsinkba temettük arcunkat és megkezdtük a bolt kipakolását. A táska gyorsan megtelt nem romló kajával és üdítővel.
Dolgunk végeztével hazafelé vettük az irányt. Észre sem vettük, milyen sok idő telt el a pakolászással. Azért még a sors megáldott minket, és a kézikocsi kereke megadta magát és kiszakadt a helyéről, így jóval több időt vett igénybe a hazafelé tartó út. Már elég közel jártunk a házhoz, KTM már kezdte is hívni a többieket walkie-talkie-n. Sajnos a pakolászás is nagyrészt ránk hárult, így teljesen elfáradtam. Levezetésképp jó volt megírni a naplót, de mostmár elteszem magamat holnapra.
