Egy hónap. Egész pontosan ennyi telt el. Fura belegondolni: ahogy lapozgatom a naplóm lapjait, szörnyűségek, vér, és rengeteg halál les rám minden lapról. De mi még élünk. Még mindig. Pedig, ha jobban belegondolok, nem adtam volna magunknak két napot sem egy ilyen környezetben. Ma…

  Reggel hatalmas dörrenésre ébredtünk. KTM, aki az őrködést vállalta, lélekszakadva rontott be, ellenőrizve: élünk-e még. Miután látta, hogy minden okés, megpróbáltuk kideríteni a robbanás okát. Felkaptuk a fegyvereinket (Csabee a gépfegyverét, én az üres pisztolyt,…

A lehetőségekhez képest viszonylag csend van. Már amennyire pár száz előhalott képes csendben lenni. A szuszogáshoz, nyögésekhez viszonylag hamar hozzá lehet szokni, bár az állandó dörömbölés, és fémes csengés kezd idegesíteni. Ujjnyi vastag vasrudak, és rengeteg, a…

Az egyik legfájdalmasabb napon vagyok túl. Alig bírtam aludni. De megmaradtam, és úgy ahogy, egyben is vagyok. Csabee egész ügyesen hajigálja a robbanószert. Bár a kocsink tönkrevágásának befejezése, még mindig pontlevonással jár. Persze én, ilyenekkel nem szekálom, jobb…

Esteledik. Ez körübelül mindent elmond. Odalenn, a földszinten, a vastag barikád mellett pöfög az aggregátor. Megetettük, szépen elvan magában. Én meg ülök az ablakpárkányon, nézem a lassan fogyó holdat. Ugyan még épp, hogy csak egy hajszál hiányzik belőle, mégis előreveti a…