HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

Sir Butcher, 2010. szeptember 24. - 21. nap

2010.02.12. 16:15 :: Sir Butcher

Újabb beszerző körtúra. Viszonylag sikeres volt, mert van autónk, megint! Juhúú, valami újabb felrobbantani való. Bár, most kivételesen meg kéne próbálni nem elfüstölni. Kéne szerezni még egy kamiont is komolyan. vagy valami egyéb nagyot. Tank?

Továbbra is foglalkoztat a sok-zombit-öljünk-kevés-munkával terv. Egyelőre nem zaklattam a többieket idióta ötleteimmel, viszont lassan körvonalazódik bennem az ötlet, miszerint a környező aszfaltot, vagy esetleg a ház bizonyos részeit aláaknázhatnánk. TNT-vel persze. Az egyedüli, ami problémát okoz, az a szerkezet, amivel biztonságosan be lehet gyújtani. Legjobban egy elektromos szikra működne, ugyanis azt biztos nem oltják el. És azonnal hat. De a gond is itt jött be: nem értek az elektronikához... Valahol ugyan felrémlett, amikor még régen, középsuliban a bazinagy kondenzátor mekkorát szikrázott, mikor rövidre zártam. De hol szerzek én olyan áramkört, ami megbízhatóan feltölti, töltve tartja, és addig nem robban fel, amíg a feszültséget nem használjuk fel benne? Aztán felsziporkázott az ötlet: az erősítőben, amit csináltunk régen! Más nem jutott eszembe... Vagyis igen, de nem tudom, hogy egy autóaksit hogy szikráztassak úgy, hogy megmaradjon a kezem. Igazat megvallva, mindig is féltem az elektromosságtól... Vagy pedig a lőpor, ami még segíthet.

Felnéztem. Heves vita folyt arról, hogy mit csináljunk, mert közeleg a tél. Ó, ez érdekelt! Csabee a furnérlemezes megoldást támogatta, én meg beszálltam az ellentáborba, ugyanis én arra szavaztam, acéllal erősítsük meg az ablakot, aztán falazzuk be. Az talán még a titánnak is ellenállnak. Végül semmire se jutottunk. Vagyis csak arra, hogy kell egy kocsi. Ezt helyeseltem, mert az ipari méretű robbanószer gyártáshoz nem ártana valami szállítóeszköz. Miközben pakoltunk, már vizionáltam is előre a szuper kémiai, meg biológiai laboromat, ahol életem hátralevő részét vidám kutatásokkal tölthetném... Hja, álmok. Felszíjaztam inkább a pisztolyt, meg a tőrt, Csabee nyakába akasztotta a gépfegyvert, aztán indultunk.

Megint nekiálltak elpakolni a barikádot, aztán amikor kimentünk, vissza. Nem szóltam, de nem értettem, mégis mi a francért nem mászunk le a villámhárítón? Egyszer túléltük, csak sikerül másodszor is, nem? Mindegy, mentünk... Hátunk mögött becsukódott az ajtó maradéka, aztán hallottam, ahogy Cob lihegve pakolja vissza. Erre már csak legyintettem.

A kocsi vadászatot teljesen KTMre, és Csabeera hagytam. Nekem teljesen idegenek az autók, melyik mennyire jó, vagy sem. Vezetni tudom, annyi éppen elég. Végül találtak egy aranyos példányt. Az aranyossága annyiban merült ki, hogy nem hangoskodott, és ellenállás nélkül tűrte, hogy magunkévá tegyük. Szóval, rendes autó volt. El is vittem. Egyetlen, amit igazán élvezek ebben a helyzetben az, hogy végre vezethetek! Egyedül Csabee nyekeg néha, de hát istenem, nem lehet minden tökéletes?

Első úti célunk egy építkezés volt (még jó, hogy ismerem a sofőrt). Sikerült szerezni fél zsák meszet. Többet nem, ugyanis elég nagy tömeg mozgott a félig kész épület állványai között. Felkaptuk a zsákot, aztán pát intettünk. Csabeenak ugyan remegett a keze a fegyveren, de nem lőtt. Mázli... Na, estére meglett a szórakozásom.

 



Otthon Su és Cobri megörült nekünk, az autónak meg még inkább. A hideg is megörült nekünk, szóval a konyhába húztuk össze magunkat. A gázláng barátságosan világított, és ami fontosabb: melengetett. Az egyetlen baj, hogy piszokgyorsan a végére jutottunk a palacknak. Az első már teljesen üres volt, a második talán félig van, a harmadik meg nekem lett kiutalva a laborba. Szóval kell szereznünk újat. Autónk már van, és abba is kell benzin, vagy gázolaj, vagy isten tudja mi. Szerencsére olcsón mérik manapság... Aminek meg nem örültem: nekem meg KTMemnek kellett visszapakolni a barikádot, azzal a címszóval, hogy Cob elfáradt! A fene egye meg... Mostmár hőbörögtem, hogy miért nem használjuk a villámhárítót. Erre KTM közölte, szerezzek egy létrát. Kösz...

Kicsit gyanakodva néztem a kaját, amikor kiderült, hogy Cob is belealkotott a főzésbe valamit, de kiderült, hogy ehető. Sőt, egész finom volt! Tuti, hogy Su csinálta... Azért megdicsértem. Utána, a még meleg konyhába kioszottuk a feladatot, vagyis, hogy ki fog kibámulni a jeges ablakokon, és figyelni, nehogy megegyenek minket. Csabee meg rohangált össze-vissza, rángatta ki a bútorokat, én meg segítettem neki szétszerelni, és eltorlaszolni az ablakokat. Kb semmitsem ért, de azért a szelet picit kinn tartotta. Kicsit bántam, hogy nem valahol Afrikában vagyunk. Legalább fázni nem kéne... Aztán felmarkoltam a meszemet, és bevetettem magam a laborba.

Innen jöttek a gondok. Van kettő tele lombikom, nitroglicerinnel, és nincs üvegem. Kiordibáltam Csabeenak, hogyha úgyis rohangál, szerezzen nekem befőttesüveget. Futott pár kört, aztán bejött, kezében a rózsaszín rádióval, amiben meg Cob recsegett valami marhaságot. Meredten néztem, Csabee vigyorgott, levágta nekem az üveget, és ment tovább. Óvatosan szétadagoltam a folyadékot, összeszorított foggal, és közben azon gondolkoztam, megkérdem KTMet, hogy vajon a robbantásoknak van e védőszentjük. Mondjuk attól tartok, csak fenéken billentene a hülye kérdéseimért. Viszont sikerült megoldani a feladatot robbanás nélkül. Mondjuk, ha nem sikerült volna, nem írnám most le... Hehe. Óvatosan hozzákevertem a mészport, remélve, ez is éppen ugyanúgy felszívja majd, mint a kovapor. Mondjuk a hatékonysága biztos csökken. Az eredmény egy szürkés massza lett. Végtelen lassan megkevertem, annyira azért nem bíztam benne, hogy reméljem: nem toltam el. Lekapcsoltam a gázlángot, az üvegeket meg megtámogattam némi ronggyal. Talán nem borul fel. Szerencsére ez a rész volt a szélárnyékos oldal (mondjuk, ezért választottuk ezt labornak), és csak egy ablak volt kitörve a nagyszobában, ami az utcafrontra nézett, a konyha, illetve a kisszoba ablakai zártak voltak. Viszont menekülni sem lehetett volna innen, ezért voltunk kénytelenek inkább az utcai oldalon, mégha az a hidegebb is, maradni. Kinéztem az ablakon. Lenn egy sikátor húzódott, kukákkal, kerítéssel, tűzfallal. Ja, a három emelet mélységet említettem már? Reménytelen. Mondjuk, ha sikerülne szereznünk egy kötélhágcsót, vagy valami liftet eszkábálni, akkor ez az oldal lenne a legjobb, mert viszonylag feltűnés nélkül, védhető helyen lehet ki-be mászkálni. A keveréket hagytam állni holnapig, csatlakoztam a többiekhez a konyhába, kicsit tüzet nézni. Meg melegedni. Ma éjjel KTM és Cob kezdi a felülvigyázást. Igazán kéne már találni még valakit, aki él. Utálok éjszakázni. De tényleg.

Szólj hozzá!

Címkék: külön sir butcher 21. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr941752479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása