Ma kora délután írok, gondoltam jobb túltenni magam rajta, úgy sincs semmi különös. Bár kimozdultunk a lakásból, de tényleg minden nyugis volt.

Előző éjjel, megint felmerült a téma, hogy mit kéne tennünk, hova kéne mennünk. Még mindig szeretnék hazajutni, hátha van még remény... De nem próbáltam a többieket rávenni. Nekik is van családjuk, és nekik sem könnyű, nem lehetek önző. Másfelől viszont, ők is beláthatják, hozzánk eljutni, még mindig több esély van, mint az ő otthonukba. Majd talán valamelyik nap, most úgy is más teendőnk van, amiben megállapodtunk. A következő napokban, vagy akár hetekben, össze kell szedni elegendő élelmiszert, élelmiszer alapanyagokat, hogy egy jó időre ne legyen vele gondunk. Aztán kellenek majd fegyverek, segédeszközök, minden, ami segít minket az életben maradásban. Utána meg találnunk kell  egy olyan épületet, ahol kialakíthatunk egy állandó, jól védhető lakóhelyet, ahonnan a lehető legmesszebb ellátunk, hogy feltérképezhessük az állapotokat. Viszont ahhoz, hogy oda eljussunk, úgy, hogy magunkkal is tudjuk vinni a felszereléseinket, kell egy jármű. A lehető legbiztonságosabb. Szóval nehéz napok következnek, sok feladattal.

Ma el is mentünk egy kis kajáért, ugyan abba a boltba, ahol már jártunk. Ott ismerjük a járást, hova érdemes bújni, vagy menekülni, ha baj van. Szerencsénk volt. Vagy nem szeretik az esőt ezek a dögök (és ez esetben alkalmazni fogom az esőtánc kultúráját), vagy a környéken kevesebb a négyzetméterenkénti zombik száma, és a pár darab, amit megöltünk, megtisztította a környéket. A legvalószínűbb viszont az, hogy mivel sokszor láttuk őket hordában, összetömörültek, és együtt mászkálnak, még élő emberekre, vagy holttestekre vadászva. Vagy nem is tudom. Hiszen egymást is eszik... Akkor meg csak unatkoznak, és ezért társaságban szeretnek sétálgatni. Fenébe is. El kéne kezdeni őket "tudományosan" figyelni, tanulmányozni. Ismerd meg ellenséged... Na, majd gyakorlom.

Szóval a lényeg, hogy boltban jártunk. Korán reggel indultunk. Buci, KTM és én. Csabeet még hagyjuk pihenni inkább, Suzyval már tudnak vigyázni a házra. Főként, hogy van pár töltény is. Mi elég sok cuccot összeszedtünk, annak ellenére, hogy nem is olyan nagy a bolt. Cukor, liszt, só. Buci meg állandóan a citromlevével borít ki. Persze, nagyon jó, meg nagyon finom, de még is hogy a francba hoznánk "haza", egy egész rekesszel? Legalább meg elégedett, két üveggel. Így is, majd' megszakadtunk mire hazaértünk. Közbe Buci elég sokat nyavalygott. Hátfájás, szagok, citromhiány, időjárás. A szagokkal már békén hagyhatna. Annyira nem is vészes. Legalábbis ha nem vagyunk egy hulla közelében. A citrom, no comment, a hátfájás szintén. Az időjárást megértem, de ha sikerül időben találni, valami jó, bevédhető épületet, akkor meg lesz oldva a telünk, meg a rossz időjárás. Fűtésnek meg majd kialakítunk valami kandalló félét.

Végül biztonságban hazaértünk az utunkról. Holnap, szerintem, szintén gyűjtögetéssel töltjük majd a napot. Ma is mehettünk volna még egy kört, de nagyon elfáradtunk. Ha esetleg, történne még valami móka velünk ma, este még leírom. Már ha túlélem azt a mókát...