Fáradt vagyok, nincs kedvem valami sokat írni. Azt sem tudom, minek fogyasztom a tintát. Ráadásul megint zseblámpa fénynél kell írnunk. Leálltak az erőművek. Asszem... Legalábbis a biztosítékoknak semmi baja. Az eső meg szakad odakint, egész nap szakadt. Morcos is vagyok, mivel előző éjjel még sem aludhattam, őrséget kellett állni. A nappali alvás nekem nem igazán megy.

KTM gyertyát keresett. Sajnos talált is egyet, azt gyújtogatta. Addig-addig mutogatta az a szerencsétlen, hogy rám csöppentette a viaszt. Abban a pillanatban kikaptam a kezéből a gyertyatartót és bevágtam a WC kagylóba. Remélem, nem szedi ki onnan.

Mindenki aggódik a családja miatt. Én is, és most, hogy ennyire ráérek, nehezebb kiverni a fejemből a rossz gondolatokat. Viszont lassan mind az ötünknek meg kell barátkozni a ténnyel, most már ez a mi, új családunk. Csak egymásra számíthatunk.