Még sem hiányzott annyira a zombizúzás! Komolyan bakker... majdnem meghaltunk. Megint boltoztunk, benzinkutaztunk, ismerkedtünk zombikkal. Nem egy randi-vonal volt, az biztos...
Ma KTM helyett, Csabee jött velünk. Igen, ő! Egész jól felépült már. KTM meg amúgy is fáradt volt. Szóval így indultunk neki a kajagyűjtögetésnek. A mai menü: zöldség, gyümölcs. Ja, és gázpalack, mivel Buci kitalálta, hogy nekünk az kell. Persze, kellett is. Ezért került fel az étlapra, amit főképp, kedves zombi bátyók kajáltak meg.
A boltig biztonságosan, halkan, fedezékben mentünk végig. Le is ellenőriztük, minden tiszta. Úgyhogy, nekiálltunk pakolni az árut. Sok rohadt, büdös gyümölcs. Szelektálhattuk ki őket, az épek közül. Szerencsénkre, azért elég, szép mennyiséget tudtunk beszerezni. Szóval, mindannyian agyon terhelve, konzervekkel, gyümölccsel, zöldséggel vágtunk neki az útnak. Haza, letenni a cuccokat, hogy aztán mehessünk, gázpalackért.
Az úton én mentem elől, vezetve a többieket. Buci panaszkodott, hogy ennél szarabb, tüskésebb utat, nem találhattam-e volna. Nagyon sajnálom, de nem akartam zombik hadait a nyakamba. Ő meg, már fel akarta adni. Nem is értem, előjön az ötlettel, aztán meg nem akarja? Ha elindultunk, meg is csináljuk. Szóval, mentem tovább.
Nem olyan soká, oda is értünk a kúthoz. Két zombi lődörgött. Haha, gondoltam. Végre, megbosszulhatom az emberiséget ezeken a dögökön. Szerintem, Buci is ezt gondolta. Kb. egyszerre vágtuk a hátába, tarkójába a késeket, a közelebbi egyednek. De hoppá, a másik eltűnt. Hirtelen lövés dördült. Hátra fordultam. Csabee lőtt. A zombi mögül, aki rongyolt felém. Megállt egy pillanatra. Csabee újra és újra lőtt, mire a zombi összecsuklott. Négy tölténnyel kevesebb. Egy golyó, két halál... ez a statisztika, eddig nem igazán érvényesült. Csabee, Csabee, most hozhatod be a lemaradásod. Egy golyóval, nyolc zombit kell semlegesítened, ahhoz, hogy jól teljesíts.
"Úgy kell neked!" - mondtam. De igazából, elég rendesen beparáztam. Azt hiszem, jó pár embernek köszönhetem már az életem. Már csak KTM hiányzik a megmentőim közül, de még annak is eljön az ideje. Bár végülis, mikor Bucival és Suzyval elkószáltunk, akkor ő engedett be. Szóval, ha mondjuk, megbántom előtte, akár ki is nyírathat... De élek ám!
Körbejártuk a kutat. A kút mellett megtaláltuk, amire vágytunk. Gázpalack! Egy egész rakomány. Lepakoltunk hármat, majd útra keltünk. Veszélyes vállalkozás. Sokáig, problémamentesen haladtunk, görgettük a palackokat, de elég hangosan. Mikor kiértünk, a házunk előtti utcához, elég sok tipegőt láttunk. A rohadt életbe, mi legyen most? Nem tudtuk eldönteni. Ők meg, észre vettek minket, és közeledtek felénk. De legalább, a lassúfajta népség volt. Csabee ránk kiabált, hogy szaladjunk. Nem tudtam, mit akar.
"Most megint megpróbálod magad kinyíratni? Múltkor sem sikerült!" - kiabáltam neki, de közben futottam, mert azért bíztam benne. Csabee, a zombihorda felé rúgta a palackot, majd futott utánunk. Mikor már elég távol volt az üldözőinktől, megfordult. Pisztoly kibiztosít, tűz, tűz, tűz. Tár csere, majd még két lövés. Bazi nagy robbanás. Mintha csak egy új Rambo film forgatásán lettem volna, csak ott, nem estem volna pofára a lökéshullámtól. Felugrottam, majd hátra néztem. Bár ne tettem volna. Végtagok, vér, húscafatok. Mindenhol. Megfordult a gyomrom.
Gyorsan előrefordultam, sikerült bent tartani. Láttam, hogy KTM már kinyitotta a kaput. Berohantunk hárman, majd visszadobáltuk az ajtótámasztékokat. Ki tudja, mennyi fenevad jön most erre, a robbanásnak hála.
Buci, hátravitte a "raktárunkba" az egyik palackot, a másikat összepakoltuk, majd leellenőríztük, hogy nem-e szivárog. Szerencsére nem. Hát begyújtottuk. Végre, tudunk főzni! Ma éjjel, Csabee és én őrködünk együtt. Valószínűleg, a napokban így is lesz...
