Emberek! Igen, élő emberek! Voltak... már megint. Nem hiszem el! Egyszerűen, ilyen nincs. Körülöttünk mostanában, állandóan meghalnak az emberek. Csak katasztrófa történik. Kezdem azt hinni, hogy a mi hibánk. Akit látunk, meghal. Vagy meghalt. Vagy újra meghal...
A mai nap, úgy hajnali 4-5 óra között kezdődött el ténylegesen. Közeledett az őrségváltás ideje. Én, és Csabee a tetőn ülve beszélgettünk. Csillagos ég, mily csodás. Értem már, Buci miért szereti annyira, de nekem eddig, ebben a szmog városban, nem volt sok szerencsém nézegetni, csak nyaralásaim alkalmával. Legalább egy pozitívum, hogy kihalt a város.
Nézelődés közben, előbújt a kisördög belőlem. Ugyanis találtam egy cserépdarabot, és már emeltem volna fel, hogy Samunak oda dobjam. Ja, igen. Samunak neveztem el a két, mi utcánkban ragadt zombik egyikét. Azt, a jóképűt! Szakadt kertészgatyó, fehér izompólóval. Csodálatos párosítás, elegáns, városi viselet. Kiérdemelte a Samu nevet.
Úgyhogy, szegény Samu aranyos agyát már épp megakartam mozgatni egy jól irányzott cserépdarabkával, mikor Csabee rászorított a csuklómra és erélyesen rám nézett... Meg akartam dobni... Mondhattam volna Csabeenak, hogy nem értettem mit akar, ezért tettem át a cserepet a másik kezembe, és vágtam Samuhoz azzal, de aztán elvetettem az ötletet. Igen, kézszorítást fogadtam Csabeenak, Samu nyugodtan csorgathatta a nyálát, bután bámulva, tántorogva.
Az idilli állapotok viszont nem tartottak túl sokáig. Csabeeval a mellettünk levő utcából kerékcsikorgást, autót hallottunk. Beszaladtunk a lakásba, a többiek még aludtak. KTM-et felkeltettem, és szóltam neki, figyeljen. Elmondtam neki, nincs semmi gond, csak lehet, hogy túlélők vannak kint és Csabeeval megnézzük, úgy is, két zombin kívül tiszta a terep.
Még magunkhoz vettük a felszerelésünket, KTM felkeltette Buciékat. Csabee fogta a pisztolyát, meg elkérte KTM zseblámpáját. Én a késem, illetve saját zseblámpám, majd KTM kiengedett minket. A kapun kifele menet, csak annyit hallottam, hogy Buci utánunk kiabál, hogy ne legyünk hülyék, megöletjük magunkat. Jobbnak láttuk menni.
Samut és barátját könnyedén megkerülve jutottunk ki a mellettünk levő utcára, ahol épp lassan távolodott egy autó. Odavilágítottunk a zseblámpánkkal, hátha észre veszik a visszapillantó tükörben. Reménykedtem, hogy a zombik, felesleges idejükben nem tanultak meg vezetni. A kocsi megállt, majd lassan tolatni kezdett. Mikor közel ért, megállt. Úgy 10 méterre tőlünk. Csabee kibiztosította a stukkert, én a kést. Mármint... elővettem. Kinyílt a jobb oldali ajtó, majd a bal is. Csabee szólt, hogy túlélők vagyunk, nem ellenségek. Az egyik idegen visszaszólt, hogy ők is túlélők, sértetlenek, fegyverzettel. Majd megkérdezte, van-e valami sérülésünk, csak ketten vagyunk, esetleg többen, hogy állunk felszereléssel. Közben lassan közelítettek. Gyorsan elsoroltam, hogy van késünk, egy pisztolyunk, és a közelbe húztuk meg magunkat. Addigra láttam, hogy ép, egészséges emberek, gépfegyverrel. Két középkorú férfi, akik jól jönnének a csapatba. Így hát, gyorsan elmondtam, hogy öten vagyunk. A raktározott kajáról még jobbnak tartottam, nem beszélni.
Épp, hogy befejeztem a mondókámat, amikor a jobboldalról kiszállt csóka, gyors mozdulattal felemelte a gépfegyvert, majd egy rövid sorozatot lőtt, valahova mögénk. Csabeenak megrándult a keze, már azt hittem, visszalő. Hátrakaptuk a fejünket, és tőlünk 5 méterre, egy zombi hullája feküdt.
Samu volt az, még nem tanítottam meg vezényszavakra, de titkon reméltem, Buci cserépdobálása kioktatta annyira, hogy ne akarjon hátba támadni. Az idegenek megmentették az életünket, viszont a bökkenő az volt, hogy rögtön a lövések után, mintha megmozdultak volna a házak. Mozgó árnyak, csoszogó hangok, hörgések. Nagyszerű, meghallották, felfigyeltek. Odavilágítottam a legközelebbi házhoz. Legalább egy tucat zombi volt. A két fickó ránk kiabált, hogy gyorsan szálljunk be a kocsiba, hátulra. Mi pedig, akkor még inkább a házba futottunk volna. Megláttam Bucit a tetőn, ő azt kiabálta, siessünk oda, beengednek minket. Már indultam volna meg, de amint arra felé tartottam a zseblámpát, egy rakat, nyüzsgő élőholtat láttam közeledni. Kiabáltam, hogy most nem tudunk, majd kicsit inkább később lenne alkalmas.
Csabeeval beugrottunk a hátsó ülésre, majd a sofőr gázt adott. Hátraszólt, hogy itt most nem biztonságos, teszünk egy nagyobb kört, kicsit lepusztítjuk őket a ház körül, majd ha nem bánjuk, megszállnának nálunk kicsit. Nem mondhattam nemet, rövid idő alatt, kétszer mentették meg az életem. A másik fickó, az anyósülésről hátrafordulva, adott nekem is egy pisztolyt. Jé, ugyan olyan mint Csabee pisztolya. Kaptunk mellé két-két tárat is. Náluk ott volt a gépfegyver. Csabee hevesen elkezdte magyarázni, hogy kell lőni. A kibiztosítás, a tárazás, bár jóval lassabban ment, mint Csabeenak, de nem jelentett problémát. Bebiztosítva, Csabee megmutatta, hogy tartsam a pisztolyt. És mire figyeljek. Épp próbálgattam, nézegettem a pisztolyt, mikor a csóka, az anyósülésen, akkorát okádott a szélvédőre, amilyet még nem láttam. Hörgés, majd hirtelen megharapta a társa jobb karját. Hangos káromkodásban tört ki, közben Csabee nem tétovázott, a hátsó ülésről, könyörtelenül fejbe lőtte, az átalakult embert. Közben, kiértünk egy biztonságosabb útra, nem láttunk zombikat. A sofőr megállt, majd rideg hangon azt mondta, kösz. Utána elmondta a tervet, közben halott társát kilökte a kocsiból, a gépfegyvert pedig, hátra dobta Csabeenak.
Gázt adott, majd bekanyarodtunk a mi utcánkba. Résnyire lenyitva az ablakon lőtt kifelé. Hirtelen nagy világosság lett, az egész utcában, hát mi is követtük a példáját. Akkor mondta el, hogy a kocsi tetejére, hatalmas, nagy teljesítményű reflektorokat szereltek, külön áramforrással, amivel bevilágíthatnak egy nagyobb területet, hogy lássák a zombikat. Ezért volt hát annyira hangos ez a kocsi.
A fickó lőtt balra, Csabee jobbra. Én is leadtam egy-két lövést, de nem hiszem, hogy talált volna bármelyik. Buciék, a tetőről nézték, mi folyik lent, persze inkább hasalva kukucskáltak lefele, hiszen fegyver volt a kezemben. Mikor a bejárat körül elfogyott a sok fenevad, a csávó leállította a kocsit, lekapcsolta a reflektorokat, hátra adta a slusszkulcsot és a másik gépfegyvert nekem. Visszakérte a pisztolyt, majd kiszállt, és azt mondta, ha eldördült a lövés, menjünk utána, és vegyük el a fegyvert. Nagyot nyeltünk Csabeeval, mindketten tudtuk, mi fog történni. Reflexből adtam át a kulcsokat Csabeenak, majd nyújtottam a másik gépfegyvert is. Erre Csabee visszatolta, és megígérte, megtanít vele bánni, de mivel gépfegyverrel ő sem lő tökéletesen, majd együtt kell próbálkoznunk. Bólintottam. Majd lövés dördült. Az emberek, akiket már majdnem két hete, először látunk, meghaltak.
KTM kinyitotta a kaput, Csabee elment a szembe található ház kertjébe, és elhozta a pisztolyt. Kedves volt tőle ez az önfeláldozás, nem is tudom, hogy bírta ki. Szomorúan mentünk be a házba. Engem nagyon rosszul érintett ez az egész, úgyhogy egész nap "itthon" voltam. Elég sokat ültem kussban, Suzyval is csak pár szót váltottam, mikor megpróbált vigasztalni.
Buci, Csabee és KTM elmentek még egyszer a boltba, a maradékot is elhozni. Miután délután visszatértek, már többet beszélgettem én is. Elmondták, mi történt az úton. Hát az sem semmi. Kimentünk a ház elé, megnéztük a kocsit is. Egy öszkerékmeghajtású Lada Niva. Nem a legújabb szériából, de tökéletesen megfelel, és a kajakészletünket is el tudjuk majd vele szállítani, max két körben. A kocsiban találtunk még lőszert. Valószínű, hogy katonák, vagy rendőrök lehettek, akikkel ma találkoztunk. A pisztolyhoz is volt még két tár lőszer, plusz a négy, amit hátra adtak, a kocsiban, nekünk.
Azaz, én egy fél tárat kiürítettem, de Csabeenak a maradéka, amit még a ruhás boltnál találtunk, kiegészítette a hiányt. A gépfegyverek, AMD-65-ös gépkarabélyok. Tetszetősek. Azokhoz is találtunk 4 tárat, plusz, ami már be volt tárazva. Csabee azt mondta, egy tárban 20 skuló van, vagy 30... Nem emlékezett pontosan, meg valami olyat is mondott, hogy lehet, mindkét verzió létezik. Majd kiderül. Meg tanulunk lőni velük.
Ez történt ma...Legalább van kocsink, és négy lőfegyverünk, lőszerrel. Végre este van, és kialudhatom magam, ma éjjel Buci, és Csabee őrködnek, ki kell magam pihenni.
