Nem volt tűzijáték az éjjel. Buci békésen aludt reggelig. Csodálom, hogy ilyen nyugodt tud lenni olyan dolgokban, melynek sikerességében ő is kételkedik. Vagy egyszerűen csak jó az alvókája. De ezt már, megszoktam tőle. Az éjjel elég sokat beszéltem KTMmel és Csabeeval a jövőről, illetve arról, ki hogy érez most, két héttel a katasztrófa beállta után...

Mindannyian megkönnyeztük a családtagokat. Nehéz volt erről az egészről beszélni, de mindannyian ugyanúgy éreztük magunkat. Kegyetlen rosszul, mikor a családon, a múlton kezdtünk el gondolkozni. Beszéltünk arról is, hogy mi lett volna, ha szeptember 4-én még is megpróbáltunk volna hazakeveredni. Vajon együtt lenne mindenki a családjával, vagy mindannyian halottak lennénk (teljesen mindegy, milyen értelemben)?

A rádió korai megszűnése miatt arról sem tudunk, hogy evakuálják-e az embereket valahova, vagy építenek-e karantént. Bármennyire is fáj, nem tudtunk mit tenni, és semelyikünk nem cselekedne másképp, ha újra eljönne szeptember 4-e. Viszont, ha szeptember 3-a jönne el újra, akkor tuti, hogy több rövidet ittam volna.

Aztán beszéltünk a kilátástalan jövőnkről is. Megbeszéltük, hogy ideje lenne egy másik lakás után nézni. Valami nagyobb, jobban bevédhető épület, pozitív változás lenne. Alkalmazhatnánk Buci ötletét, hogy az ablakokat bebetonozhatnánk, és így, azok a fertelmek nem juthatnának be hozzánk (remélem az a nagydarab állat sem, amiről beszéltek).

Eszembe is jutott egy egész jó kis hely. Közel a városligethez. Persze, normális esetben, a városligetben sok ember van, tehát sok zombi is lehetne ott. De úgy véltem, és teóriám helyesnek bizonyult, hogy amint az emberek káoszt észlelnek, menekülni kezdenek. Szóval, nagy valószínűséggel, minél többen próbáltak kimenekülni a városból, ahol ritkábban található meg az emberi faj, így nagyobb biztonságérzetet adva maguknak. Kezdek belebonyolódni, úgyhogy abba is hagyom. A lényeg, hogy Csabee és KTM igazat adott, már csak Bucit kellet meggyőznöm, ezért nem kíméltem. Reggel, fél hat körül keltettem.

Elmagyaráztam neki, hogy végre megvalósíthatja egy másik, zseniális, világraszóló tervét! Nagyon lelkesen hallgatta, hogy mit magyarázok neki, de szerintem olyan álmos volt még, hogy a felét se fogta fel. Pillanatok alatt bele ment. Egyetlen egy dolgot kötött ki, hogy közben szerezzünk meszet, zsineget, papírt. Hogy lássa, mennyire komolyan veszem a terveit, kimentem a konyhába, és felkaptam egy nagy adag reklámpapírt, majd a kezébe nyomtam. Tetszett neki, egy dolog kipipálva.

Suzy megint sütött kenyeret, úgyhogy finomat ettünk. Egész jó kis konzervet fogtam ki. KTMnek is ízlett az övé. Csabee és Buci már inkább fintorgott. Szerintem Sunak sem volt különösebb problémája a dobozolt kajával. Reggeli után elkezdtük pakolászni az alapanyagokat a csomagtartóba. Hordtuk ki a lisztet, sót, cukrot. Ezeket a csomagtartóba tettük. Suzy elkezdett komolyabban kutakodni tárolóedények, kosarak, vödrök után. Sikerrel járt. Talált két vödröt és egy kosarat. Ebbe pakoltuk a gyümölcsöket. Miután már a kocsit eléggé megpakoltuk, Csabee és én a nyakunkba akasztottuk az AMD-ket, Buci és KTM a pisztolyokat. Zseblámpákat, késeket, vascsövet eltettük.

Csabee beszállt a vezető ülésre, majd beindította a kocsit. KTM és Suzy hátra, én az anyósülésre pattantam be. Reméltem, hogy nem járok úgy, mint az utolsó ember, aki azon az ülésen utazott.

Buci még pakolászott valamit a csomagtartóba, mikor eszébe jutott, hogy valamit oda kéne tolni a lakás kapuja elé, ugyanis maradt még konzerv, gyümölcs, és zöldség, illetve a robbanószer, amit még majd el kell szállítanunk (ezek nem fértek már be a kocsiba). Csabee kiugrott a kocsiból, kinyitotta a kaput, majd kiráncigált belülről egy konténert, amit nekitolt a kapunak. 

"Ennyi elég lesz. Úgy sem tologatnak, húzgálnak dolgokat. Bent meg nincs senki, kétlem, hogy betörnék a kaput, annak ellenére, hogy nem észlelnek kajálási lehetőséget, azaz a mi szagunkat" - közölte.

Jött vissza a kocsihoz, hogy induljunk, és akkor vette észre, hogy Buci beült a helyére.

"Én vezetek!" - mondta gúnyosan.

Csab először, mintha valamit mondani akart volna, dünnyögött. Majd inkább elhallgatott, és legyintett. A kosár gyümölcsöt berakta KTM ölébe, majd beült a másik oldalra. Elkészültünk. Buci sebességbe tette a kocsit, majd óvatosan elindult, közben folyamatosan arra panaszkodott, hogy mennyire leült a kocsi hátulja. Mikor túltette magát a problémán, megkért, hogy mondjam, merre menjen. Kivezettem a Bécsi útra, majd a Váradi utcán keresztül, a Vörösvári útra. Itt, még nem volt túl sok autó az utakon. Főképp a városba befelé vezető úton nem. Zombit viszont találtunk. Buci nem győzte őket kerülgetni. Egy két megrázó élményünk is volt, ugyanis egy-két "gyalogost" el is sikerült ütnie.

Elértük az Árpád-hidat. Nagyon aggódtam, hogy nem fogunk átjutni. Már sűrűbben találkoztunk elhagyott autókkal, de a villamos síneket is kihasználva, átsikerült furakodnunk. Persze Buci párszor végighúzta a kocsi oldalát. Kellemes utazás. A Róbert Károly körút szerencsére elég szélesnek bizonyult ahhoz, hogy eljussunk a kiszemelt utcába. Hogy honnan emlékeztem a helyre, magam sem tudom, csak valahonnan rémlett. Szerintem sokáig fogok még ezen agyalni. Kicsit megzavarodtam, úgyhogy épp az utolsó pillanatban sikerült szólnom Bucinak, hogy a szembejövő sávba áttérve kéne, balra kanyarodnia. Beletaposott a fékbe, és elrántotta a kormányt.

"BASZD MEG BUCI! A ROHADT ÉLETBEEE" - üvöltött Csabee hátulról. "Tudtam, hogy nekem kellet volna vezetni" - folytatta. KTM meg csak helyeselt. Közben hallottam, ahogy az almák potyognak és gurulnak a kosárból. Röhejes az összkép, ami a fejembe összeállt, úgyhogy bár feltapadva a jobb oldali ablakra, de jót nevetgéltem.

A bal kanyart, két jobb követte. Majd megérkeztünk ide, a Szent László útra. Hasonló házak, mint amit Buci elképzelt. Hamar meg is találta azt, amire vágyott. Egy kétemeletes ház volt. KTMnek nem annyira tetszett a ház, túl nagynak, és veszélyesnek találta.

Mindannyian kiszálltunk a kocsiból. Csabee magabiztos volt, akarta a házat. KTM az almát szedegette, Buci pedig Suzyval beszélt, mikor Csabee szó nélkül megindult. Oda rohant a bejárathoz, én meg, hogy segítsek neki, utána. A kapu nyitva volt. Hátra néztem, épp Buci veszekedett KTMmel, hogy miért is jó ez a ház. Persze ránk nem is figyeltek. Felelőtlen döntés volt, de Csabee bement, én meg utána. A lépcsőház tiszta volt, a belső udvar is. Egyébként, az utca is feltűnően üres, egy kocsit sem találtunk. Valószínűleg, a lakók, a menekülést választották. Közben, Buciék is bejöttek a házba. Buci, KTM és Suzy felmentek az első emeletre. Csabee, és én utánuk. 

"Ti hülyék vagytok" - közölte KTM, majd Bucival ment, az első ajtóhoz. Suzy is követte őket.

"Akkor mi megyünk a másodikra" - mondta Csabee.

"Ha kész vagytok, a lépcsőházban találkozunk" - egészítettem ki.

Épp, hogy felmentünk a másodikra, és odaértünk az első ajtóhoz, amikor lentről lövöldözést hallatszott. Ránéztem Csabeera, de ő csak a kezével jelzett, hogy menjünk be. Berúgta az ajtót, és be ment. Nagyon kis lakások ezek, alig fértünk el ketten.  Ez is tiszta, mintha evakuáltak volna innen mindenkit. Talán még van remény? Van valahol egy hely, ahova a még egészséges embereket elvitték biztonságba? Van erre esély? Nem tudom. De nagyon bízom benne, és abban is, ha létezik a hely, a családom is ott van, biztonságban.

Mikor végeztünk a második emlettel, vissza mentünk a lépcsőházba. Még jó, hogy nincs négynél több lakás egy emeleten.  Nem sokkal később, Buciék is megérkeztek.

"Semmi gond, csak elintéztünk egyet." - nyugtatott meg minket Buc.

A harmadik emeletre, már öten mentünk. Az első lakásba KTM ment, és Buci. A másodikba Csabee, és én. Suzy kint várt az erkélyen. Amint berúgtam az első ajtót, a lakás túloldalában, a bejárattal szemben, egy szoba volt. Óvatosan, halkan lépdeltem. A konyha után, egy szűk előszoba következett. Balra fürdőszoba, előttünk a szoba. Akkor tűnt fel, mennyire iszonyatos volt a bűz a lakásban. Félve, de haladtam előre. Beléptem a szobába. A bejárati ajtótól balra, volt egy franciaágy. Sokkoló látvány fogadott. Az ágyon egy nő feküdt, szétmarcangolt hassal, és mellkassal. Elfogott a hányinger. Közben hallottam, hogy Csabee is rosszul lett a szagoktól, öklendezett. A szobából még nyílt egy másik is, balra. Lépdeltem az ajtó felé, Csabee is követett. Már léptem volna be a szobába, amikor hörgést hallottam. Csakhogy nem a szobából, hanem mögülünk. Csabeeval egyszerre fordultunk meg. Akkor ért a meglepetés minket, amire azért még az elmúl két hét történései ellenére sem gondoltunk volna.

A nő, akit szétmarcangolt felsőtesttel láttunk az ágyon, most felült. Majd készült felállni. A belei lógtak a hatalmas, nyílt seben keresztül. Az egész ágy, és a parketta, tiszta vér volt. Közelebb lépett. Teljesen leblokkoltam, és Csab is. Csak áltunk ott, megzavarodottan. Akkor villant be, hogy cselekedni kéne. Kibiztosítottam a gépfegyvert. Célra tarts... ahogy Csabee mutatta. Rövid sorozatot adtam le a célpontra. Hogy talált-e, azt csak később tudtam meg, ugyanis avval voltam elfoglalva, hogy helyre tegyem az állkapcsom. Még mindig marhára fáj. Nem fogtam le eléggé a fegyvert. De mint kiderült, legalább talált!

Miután kihevertem az állkapcsom problémáját, odanéztem. Ismét megláttam, az újra, immár a földön fekvő nőt. Azt sikerült észrevennem, hogy a rövid sorozat, amit leadtam, eltalálta a fejét is, de tovább nem nézegettem. Hiába is kaptam el a fejem, már nem tudtam megállni. Rohantam az erkélyre, majd elhánytam magam. Le, az udvarra. Csabee is csatlakozott. Együtt már mókásabb volt....

Ekkor dördült el két lövés. Balra néztem. Egy zombi esett épp át a korláton. Buci megmentette az életem. A zombi, épp a negyedik lakásból kiszabadulva futott felém. Még szerencse, hogy Buci pont végzett a harmadik lakással, és mikor kiért az erkélyre, nem volt rest lőni. Közben, Csab is feleszmélt, majd szólt Buciéknak, hogy a második lakásban, még van egy szoba, amit meg kéne nézni. Továbbá figyelmeztette arra is, hogy ha egy mód van rá, az első szoba jobb felébe ne nézzen, és fogja be az orrát. KTM érdeklődött, hogy mi van ott. 

"Elég annyi, hogy ronda látvány" - mondtam. Közben a fájó állkapcsom tapogattam. Fájt a beszéd is. Remélem, nem tört el. Még jó, hogy Bucit beküldtük. Még két lövés dördült el. Volt még egy bent. Buci kijött, és miután kimondta, hogy "tiszta", ő is áthajolt az erkély korlátján, és tette, ami a dolga volt.

Miután leellenőriztük a harmadik emelet, negyedik lakást is, lementünk a kocsihoz. Szerencsére, az utcában nem kezdtek tobzódni a huligánok. Megegyeztünk, hogy a második emeleten szállunk meg most éjszaka, és majd holnap megyünk vissza a maradék felszerelésért, a régi szállásunkra. Aztán kitakarítjuk az új épületet, és berendezkedünk. Szóval holnap, elég sok dolgunk lesz.

Felhordtuk a ma szállított cuccokat. A második emelet, harmadik lakásába vonultunk. Eltorlaszoltuk az ajtót, majd megismerkedtünk a lakással. Ez sem túl nagy, de ha az egész épületet berendezzük, kitisztítjuk, akkor jó szállás lehet. A nap hátralevő részében megbeszéltük a holnapi teendőnket, illetve a ma történteket. Csabee egyébként közölte velem, hogy azért még gyakorolnom kell a lövést. Majd kirakom őt céltáblának, és nézhet.

Lassan kifogy a tollam, nézek egy másikat. Biztos van valahol a lakásban... Mára ennyi, más nem is történt.