Na, ez egy hosszú nap volt. Különösebben nem tudtuk meghatározni, hogy mit kellett volna a mai napon tennünk, ezt a zombik döntötték el helyettünk. A tegnap esti robbantás meghozta gyümölcsét (ami fanyarú, és rothadó). Komolyan, mintha egy, augusztus 20-i tűzijátékra gyűltek volna, annyian jöttek hajnalban. Több mint fél napon át harcoltunk, és próbáltunk túl élni. Mondjuk, hogy mi értelme van az életben maradásnak ilyen helyzetben, azt nem tudom. Talán valami trópusi szigeten nem tört ki a zombi láz, és a végső cél az lesz, hogy oda eljussunk? Álmodozni jó, de abba bele gondolni, hogy mi a valószínűbb a jövőnket illetően, már nem szeretek...
Szóval a robbanás után, egy ideig síri csend vonult házunk tájára. Idilli állapot, majdnem, mint a fentiekben lefestett cél. Aztán lassan, egyre több, és több vendég érkezett. Én, és Buci épp fent voltunk a másodikon. Néztem az ablakból, ahogy jönnek. Bucival, miután eléggé kiaggódtuk magunkat, azon kezdtünk humorizálni, hogy melyik zombi, melyik hírességre hasonlít. Mondjuk, tekintettel arra, hogy Bucit nem érdekelték a "sztárok" különösebben, így legtöbbször arra a megállapításra jutottunk, hogy a kiszemelt koordinációváltoztató, aszalt hulla, a legjobban Mickey Rourke-ra hasonlít. Okosan bólogatott, de szerintem azt sem tudta kiről beszélek. Kb. óránként váltottuk az "őrséget". Én inkább para-tournak nevezném, mivel annyiból állt, hogy lent, a bejárati kapunál lestük, és hallgattuk, ahogy a kedves, meg nem hívott vendégeink, próbálják betörni az ajtót, mely éppen készül megadni magát. Épp Csabee, és KTM voltak lent, amikor láttam, hogy KTM fent rohangál (tehát, ellentmondásba ütközik!). Mikor jobban szemügyre vettem eme, különleges állatfajt, körvonalazódott előttem, amint KTM egy hűtőt tologatott. Gondolom, el akarta torlaszolni a lenti kaput, vagy csak enni akart (ha szereti a romlott kaját...).
Közben Csabee is berohant a szobába, és ordibálni kezdett, hogy baj van, meg be fognak jutni, meg ilyenek. Persze, igaza volt, de ezt mi is sejtettük Bucival. KTM addig tologatta azt a hűtőt, hogy megihlette. Kitalálta, hogy torlaszoljuk el az ajtót, egészen a lépcsőkig, így stabilizálva az ajtót, és az addig, elé tolt barrikádot. Megint izzadós meló következett, amit, szerencsére elég gyorsan elvégeztünk. Tehát, feltorlaszoltuk a bútorokat. A kupac tetejére, KTM, még egy vázát is biggyesztett. Biztos, csak kedveskedni akart a látogatóknak. Amint befejeztük a pakolászást, az ajtó nagy zörejjel adta meg magát. Remélem Csabee nem fog imádkozni a zombik Istenéhez, de csodálattal konstatálta, hogy a zombik milyen okosak, ugyanis, a nagy eszükkel, képesek voltak, és kivették a betört ajtót, hogy be tudjanak férkőzni szerény otthonunkba. Szerintem meg, épp úgy kapálóztak, hogy az ajtó kidőlt a helyéről. A végeredmény ugyan az volt. Nyúlkáltak, mint Al Bundy a gatyájában. Hogy mi vezérelte Bucit abban, hogy odamenjen az ajtóhoz, a barikád mellé, és kezeket vagdosson, nem tudom, de követtem a példáját. "Egy nyisszantás, és máris kész..." - gondoltam, és játszottam a fűnyíró pengéket. A kezem már marhára kezdett fáradni. Épp pihenni akartam, amikor ismételten bepofátlankodott egy kéz. Mivel már nem tudtam időben vágni, épp hátra akartam ugrani, de pont, egy szép, dundi kis kacsón landoltam... vízszintesben. KTM sietett felém, reméltem, felsegít. De nem. Csak kikapta a kezemből a kést, és mint gyermek, ki megkaparintja új játékát, folytatta munkásságom. Feltápászkodtam, és már az új nadrágomon járt az eszem, amikor Buci szólt, hogy ideje lenne kicsit hátrálni, és távolsági fegyverekkel csúzlizni, mert be fognak törni. Felmentünk a másodikra, és onnan figyeltünk lefelé, mikor jutnak be végleg. Fogytak a bútorok, egyre kisebb darabokra estek szét.
KTM, Csabee, és én háromszöget alkottunk, melynek én voltam a csúcsa... mármint, védtük a lépcsőt. Buci, meg megint eltűnt. Mint mindig, amikor baj van. Ismét rohant a kis bombácskáiért.
Közben Csabee szólt, hogy még ne lőjünk, csak ha gond van. Addig ő lövöldözte a kóborlókat, akik próbáltak feljutni hozzánk. Bár a lövöldözés végleg megállította az egyént, a hordát csak felingerelte. Szeretik a golyókat... egyre többen jöttek, úgyhogy Csab is át állt automatára, akár csak én. Ekkor Buci, mintha egy Rambo filmből szabadult volna, elordította magát. Már azt hittem, hogy megharapott egy zombit... vagy fordítva. Aztán jött a dolog megrázóbb része, a robbanás, majd lángcsóva, mely felcsapott a lépcsőházban. Innentől Infernombik jöttek (az amúgy is büdös élőholtak, még büdösebb, égő változata). Csabee gonosz kacajjal tartotta a fegyvert a közeledők felé, majd hangosan ordibálta, hogy nyissunk tüzet, ő kifogyott. Mi nem haboztunk KTMmel, lőttünk. Kifogyott a feles táram, szóval előkaptam a másodikat. Megtette hatását a sok fegyverrel való babrálás. Elég gyorsan sikerült tárat cserélnem, és folytatnom a lövöldözést. Közben Buci robbantott még egyet. Már lassan meg is szokom. Ismét egy lángcsóva, egy emelettel lejjebb. Majd hamarosan elfogytak. Nem hallottunk lépdelést, csoszogást, hörgést. Kérdeztük Bucit, hogy lát-e még mozgó egyedet. Nemmel válaszolt. Mi sem láttunk mozgásképes temető-lakót, így lemerészkedtünk, a földszintre.
Kormos, büdös, füstölgő, helyenként még égő tetemek, szerte szét. A falak is új dekorációt kaptak. Erre mondhatnánk azt, hogy többet ésszel, mint festékkel. Ekkor kezdett el nyúlkálni egy korhadt zombi, mely fontos szereplője volt a zomball, azaz a zombifoci feltalálásank, amikor is, KTM - miután kibújt belőle a kisördög - jól irányzott rúgással törte szilánkossá annak fejét, a falon. Mindannyian elnevettük magunkat. Két, és fél hét. Nem sok idő, egy normális életben, de annál több nekünk, ebben a helyzetben. Már tudtunk humorizálni, az elfajult helyzet ellenére. Épp jól szórakoztunk, mikor Suzy ordítására hátranéztem.
Akkor láttam, hogy ő is talált egy jó időtöltést magának. Egy, még élő zombi fejét küldte Föld körüli pályára, egy fegyvernek látszó tárggyal (tetszik ez a kifejezés, mint a hírekben!).Miután kinézelődtük magunkat, kerestünk poroltót az épületben, és eloltottuk a tüzeket, és mivel most volt egy kis nyugtunk, építettünk egy erősebb barikádot, hogy végre pihenni is tudjunk. Emeletenként eltorlaszoltuk a lépcsőfordulókat is, hogy teljes biztonságban tudhassuk magunkat.
Én utána még elmentem, és vadásztam magamnak egy új farmert. Tiszta volt, elegáns, így nem sajnáltam annyira az előzőt, ami csurom vér volt. Csórtam Csabeetól, két üveg szénsavmentes vizet, lopva, kicsit meglangyosítottam egy fém edénybe, és lefürödtem a második emelet, utolsó lakásában, hogy átvehessem a farmert. Nem volt sok víz, de nem pazarolhattam. Csabee még nem vette észre a két palack víz hiányát, de remélem, nem csinál belőle balhét. Majd szerzünk még... Annak ellenére, hogy mióta kitört a káosz, sokkal morcosabb, és ingerlékenyebb, remélem, van annyira megértő, hogy véresen (ki tudja milyen vírusokkal beborítva), nem kószálhatok.
Visszamentem a másik lakásba, a többiek nem is figyelték, hogy átöltöztem, csak azt kérdezgették, merre jártam. Bucinak odasúgtam, hogy miért voltam távol, hogy ne kíváncsiskodjon annyit. Ők, épp kajához készülődtek, szóval csatlakoztam. Ismét meleg kaja, nyami. A kaja után, (gondolom a fürdés miatt) egy ideig még vacogtam, majd leheveredtem Buci mellé, és magamra húztam egy pokrócot, majd magamhoz vettem a tollat, hogy leírjam ezt a napunkat is. Már este van. A nap nagy részét átküzdöttük. Ránk fér a pihenés, de hogy aludni fogok-e tudni, még nem tudom. Mi van, ha egész éjjel azon röhögök, ahogy KTM elrúgta a szenes fejet?
