Az elmúlt éjjel, nem igazán tudtam aludni, így, elég sokat gondolkoztam arról, mit kéne tenni annak érdekében, hogy hosszabb időre tudjuk magunkat biztonságban. Kellenének fegyverek, esetleg Buci, még gyermek korában, a Mikulás részére írt kívánság listájának elemei (robbanószer készítés érdekében), rádió (walkie talkie), még fegyver, esetleg további gyógyszer, kötszer, elég sok fegyver, és ha találunk még valami hasznosat, akkor azok. Ja, meg fegyverek...

Bár sokat járt az agyam a dolgokon, de gyorsan meg is untam. Ha én nem tudok aludni, akkor nehogy már egyedül szenvedjek. Épp én, és KTM őrködtünk, majd gondoltam felkeltem Bucit. Hát, nem mondom, az egész zombi-história kezdete óta, ez volt a legkeményebb, legnehezebb feladat. Buci felkeltése, szinte lehetetlen.

Először szólogattam, piszkáltam, majd rázogattam, ütögettem, csapkodtam, szemébe világítottam, majd kétségbe esésem után, megpróbáltam zombi hangokat utánozni, arra hátra felébred. Először, csak Csabee felől hallottam dünnyögést, melyet álmában adott ki. Valami olyasmit, hogy: "Támadnak, menekülj, értem már nem kár. Ne, ne, csak a bilincset ne!".

Szerencsére, ő nem ébredt fel, viszont Buci, végre mozgolódni kezdett. Egyszer csak a pisztoly táskája felé nyúlt, és álmába azt dünnyögte: "Lőj KTM, a földönkívüliek el akarják venni a laptopot!". Lefogtam a kezét, aztán felébredt, és bár mérges volt, nem hagytam szóhoz jutni, csak elmagyaráztam neki, cselekednünk kell. Láttam, hogy közömbösen, mit sem törődve szeretett volna tovább aludni, úgyhogy, jött a B-terv. "Buci, további robbanószerre van szükségünk, hogy bizonyíthasd, jó robbantási szakértő, és kémikus vagy". Szerintem, csak a robbanószert értette meg belőle, de ez éppen elég volt, hogy felkeljen.

KTM, mivel vele őrködtem, már tudta, miről filozofálgattam, ezt most újra, részletesebben megosztottuk Bucival, és Suzyval. Csabeeról, meg is feledkeztünk. Bár közben eszembe jutott, de sajnáltam volna felkelteni. 

Mindannyian hasonló véleményen voltunk. Csabeet, mivel a lakás elég biztonságos, hagyjuk aludni. A barikádot nem bántjuk, inkább valamin leereszkedünk a háztetőről. Elmegyünk, keresünk valami rádiót, meg kémiai hozzávalókat, Buci robbanószer gyártó nagyüzeméhez. A terv ennyi volt. KTM már elő is kapta a filmből tanult okosságát, körbefutkosott, és összegyűjtötte az összes lepedőt, melyből később, stabil kötelet készítettünk. Ám, ezt mi nem leereszkedésre készítettük, nem bíztunk meg az erősségében. Csupán, a villámhárító fémsodronyán akartuk körbetekerni, hogy az kevésbé csússzon. Még Buciék a "kötelet" készítgették, én egy frappáns kis cetlit írtam Csabeenak, amin ez állt: "Hali, te álomszuszék Csabarantyú! Elmentünk felszerelésért, ne tojd össze magad. A rózsaszín bilincs a barátod, legközelebb ne menekülj. Vigyázz a noob búrádra, ne kószálj el. Cob."

A tetőn, kikötöttem a kötelet, majd, mivel Buci volt a legkönnyebb, ő volt az első. Ő csúszott le először, a tetőről, miközben elvégezhette a feladatot, amint körbe tekeri a textíliát. Sikerült neki, így én, és a többiek a földszinti ablakból, már a biztonságosabb fogású kötélen ereszkedtünk le. Utánam KTM is nekilátott, aztán jött Suzy is. Mindenki sérülésmentesen, sikeresen landolt.

Elindultunk. A földalatti járatába, gondoltam le kéne menni, hátha biztonságosabb, mint fent, de KTM lebeszélt minket. Így hát, inkább mentünk végig a körúton, majd lekanyarodtunk egy két mellékutcába, boltokat, gyógyszertárat keresve.

Buciék aggódtak, hogy eltévedünk, de megnyugtattam őket, hogy vissza fogunk találni. Bár konkrétan nem tudtam hova tartunk (nem ismertem a boltokat arrafelé), de szerencsére a memóriámmal semmi gond. A tervünk csak kevés része teljesült ma, talán holnap. Egy gyógyszertárban, és egy festékboltban jártunk csupán. Bucó persze örült, mint majom a farkának. Talált, ként a gyógyszertárban, és a festékboltban hígítót. Suzy gyógyszereket, kötszert, hasonló hasznos, egészségügyi felszerelést raktározott be magának, Buci vitte a ként. Nagyszerű, már megint bűzölög. És még ő panaszkodott, hogy büdös az egész város. Most bezzeg, szeles, hideg idő van, az a baja. Nekem meg a hideg, és az újonnan szerzett bűz egyaránt problémát okoz. Ezután jött a festékbolt, ahol meg KTM zsákjába került a hígító. Isteni "illatok". Nagyon élveztem, élvezem. Már fáj a fejem tőle.

A fent felsorolt, szükséges dolgokon kívül, sajnos nem találtunk mást. Hiába voltak számítógép szaküzletek, és más elektronikai eszközökkel foglalkozó üzletek, walkie talkiet még nem sikerült találnunk, de nem adom fel. Az utunk során, bár volt pár bamba zombi találkozásunk, de ezeket, szerencsére gond nélkül megoldottuk.

Mivel kezdett sötétedni, keresnünk kellett egy szálláshelyet. Találtam is egy betört pincét. Valószínűleg, kifosztották. Ami, talán további, zarándokló túlélőket jelenthet, de a környéken nem találkoztunk egyel sem, csak zombikkal, akiktől bujkálhattunk az utcákon keresztül. Remélem, fogunk még látni valamikor egy-két túlélőt.

Ma éjjel sem fogok aludni. A pincét eltorlaszoltuk, de nagyon hideg van bent. Megint didergek. Fene vinné el. Remélem Csabeeval is minden rendben, és a cédulám után nem fog kicsinálni...