HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

Cobra, 2010. szeptember 20. - 17. nap

2010.01.24. 20:23 :: Cobra

A mai nap veszélyesnek ígérkezett, hiszen mára terveztük a raktárunk második felének, illetve a Buci-féle robbanószernek a szállítását. Korán reggel ébredtem, örömmel vettem észre, hogy már nem fáj annyira az állkapcsom. Buci és Csabee őrködött. Minden rendben volt éjjel. Mivel felébredtem, Buci úgy vélte, ideje felébreszteni KTMet és Suzyt is, hogy befejezhessük végre a szállítmányozást, és elkészíthessük a bombákat...

Miután mindenki felébredt, a többiek reggelizni mentek, én fogtam két almát, és elkezdtem rágcsálni. Most nem volt kedvem a konzervhez. Korán amúgy sem tudok rendesen enni. Ráadásul a gázpalackok még odaát vannak, így hideg volt a kaja. Talán öt perc sem telt el, mindenki végzett. Szerintem meg sem ették a kaját.

Mivel tegnap Csabee talált ásványvizet, gondoltam iszok egy kicsit. Nagyon védte a szénsavmentes vizét, kell a fennének, én szeretem a szénsavasat is. Ittam pár kortyot, majd magamhoz vettem a fegyvereim, és lementem a kocsihoz. Minden csendes volt, és hideg. Csabee jött le másodszorra, a slusszkulccsal. Most biztosra ment. Beült, és már nem szállt ki. Buci, KTM, és Suzy is megérkezett. Buc szomorúan konstatálta, hogy most nem fog vezetni.

Bekötöttük magunkat, majd irány a régi ház. Persze még most is koordinálnom kellett. Az utcán most is kószáltak a zombik, legszívesebben lelövöldöztem volna őket, de nem hangoskodhattunk. Csabee is elütött párat, de ahogy elnéztem, ő nem is akart kerülgetni. Közben figyelmeztettük, hogy visszafelé, a nitroglicerin rakományunkkal, ha lehet, lassabban közlekedjen, és kevésbé rázósan. Látszólag egyet értett az ötlettel.

Elég gyorsan odaértünk. A házat, változatlan állapotban találtuk. Buci és KTM óvatosan mentek be a lakásba, mindent leellenőrizve. Szerencsére tiszta volt a terep. Csabee és KTM bepakolták a maradék gyümölcsöt, és alapanyagot a Ladába. Én elkezdtem kigurítani az egyik gázpalackot, KTM követte a példám, és jött a másikkal. Sokat gondolkoztunk, hogy kéne betenni őket a kocsiba, majd jobb ötlet híján, az egyiket betettük a hátsó ülések elé. Szorosan, de befért. A másikat meg hosszában, a két elülső ülés közé szorítottuk, így kicsit hátra is lógott a többiekhez. Attól, hogy hirtelen gázadásnál, vagy fékezésnél, a hátul, középen ülő lefejeli a palackot, nem tartottam. Tudtam, ha ilyen szinten akarna Csabee gyorsulni, vagy fékezni, mire a gázpalack hátracsúszna, illetve emberünk előrebukna, a robbanószer már rég ránk robbanna.

Mire beerőszakoltuk a kocsiba a palackokat, Buci megérkezett. Óvatosan hozta ki a hűtőládát, majd megkérte KTMet, hogy rakja az ölébe. KTM még berohant egyszer a lakásba, és elhozta az általunk készített szelepet, a már majdnem üres gázpalackról, majd bedobta azt is a gyümölcsökhöz.

"Csodálatos, most már biztos, hogy nyoma sem marad a létezésünknek, ha valami berobban." - mondtam Csabeenak. Aki szintén ezen a véleményen volt.

Mikor mindenki beszállt, már meg sem próbáltuk bekötni magunkat, mivel így sem nagyon tudtunk megmozdulni. Csabee kettesből indult, hogy ne lóduljunk meg annyira. Alig, hogy elindultunk, és kikanyarodtunk a következő utcába, hangos dübörgést hallottunk. A többiek, egyszerre kiabálták el magukat: "Jajj ne, csak ezt ne!". A titán volt. Mért pont akkor kellett jönnie? Szerencsére, Csab már tudta az útvonalat, szóval nem kellett magyaráznom neki, viszont amikor belenéztem a visszapillantó tükörbe, megláttam azt, a majdnem 3méter magas vadállatot, amit emlegettek. Iszonyatrémisztő volt. Hamarosan az utcában, mögöttünk, gyűlni kezdtek az élőholtak, és követték a monstrumot, utánunk. A titán gyorsabb volt, mint a "sétáló" zombik, de a futóknál, szerencsére lassabb.

 

Aztán üvöltött egy nagyot a titán. A gyorsabb zombik elkezdtek utánunk futni. Csabee bár gyorsított kicsit, de túlzottan elhagyni nem tudtuk őket, mivel volt, hogy szűk helyeken kellett kerülgetni. Ilyen volt a híd is. A tükörbe nézve, a távolban láttam a titánt, egy iszonyatosan nagy tömeggel. A hátunk mögött, kisebb távolságra pedig, futó zombik hordáját láttam közeledni, majd távolodni. A távolság, csak az úton levő akadályok sűrűségének változásától függött. Aztán megelégeltem. A híd közepe táján lehúztam az ablakot, és kiültem az ajtóra. Hátrafelé tartottam a gépfegyvert, kibiztosítottam, és a közelebb jutó egyedekre lövöldöztem. KTM, és Buci is ezt tették. Sikerült lekapni őket, és már a titánt sem láttuk. Mindenki kikészült. Ezután már biztonságban érkeztünk meg az új szállásra.

Mindent felvittünk a második emeletre, a hármas szobába. Kivéve a tűzveszélyes dolgokat. Azt az ötödik lakásba tettük. Az utolsó körnél tartottunk a felcipekedésben, amikor ismételten dübörgés hallatszott, mely egyre hangosabbá vált. Megjött... megtalált minket. Hangos hörgések, jött az egész horda. Mindannyian berohantunk, és eltorlaszoltuk a kaput, ám tudtuk, ez kevés lesz. A tömeg egyre közelebb ért. Az ablakból néztük, ahogy közelednek. Csabee, KTM, és én már készen álltunk a lövöldözésre, de Buci eltűnt.

A zombik beértek az utcánkba, és ballagtak a ház felé. Cselekednünk kellett, ha túl közel jönnek, már nem tudjuk őket megakadályozni. Tüzet nyitottunk. Gyorsan hullottak. Én lőttem a tömeg bal, KTM a jobb, Csabee meg a középső részét. Ám ott volt a titán is, aki a tömeg mögött ballagott, és mint aki parancsokat osztogat, hörgött. Úgy éreztük, itt a vég, nincs tovább. Ekkor jött meg Buci, egy kémcső, már félig megolvadt, nitroglicerinnel. Bár, ki akartuk próbálni nyugis helyzetben, de nem volt más választásunk, be kellett vetni, ugyanis a lövöldözés nem igazán hatotta meg a nagy barátunkat. Buci alulról lendítette előre az üvegcsét, szerencsére elég távol ahhoz, hogy a házunk egyben maradjon. Valahol, a titán mögött landolt a cucc. Iszonyatos nagy hanggal robbant. Mindannyian befogtuk a fülünket, közben Buci ordibált valamit. Gondolom azt, hogy sikerült, tényleg az lett belőle, amit akart. Borzalmasan nagy füst, és por volt. Behúzódtunk kicsit, de azért kukucskáltunk lefelé, hogy meglássuk a végeredményt. Leült a por, elszállt a füst. A titán sehol, véres cafatok az utcán, de azok nem a titán maradványai voltak! Biztos, hogy elmenekült. Akkor vettünk észre egy széles vérsávot, az utcából kifelé menet. Túlélte azt a marha nagy robbanást. Vagy nem volt elég közel, vagy nem volt elég. De legalább lesérült. Titkon reménykedem benne, hogy elvonult, majd meghalt. Minden esetre maradt pár csicskása is, akik a kapunkat akarták betörni. Valószínű, még a titán adta ki a parancsot, mivel nem hiszem, hogy maguktól lenne annyi eszük, hogy a kaput kalapálják. Csab és KTM kihajolt, majd lelövöldözte őket.

Teljes kész voltam, komolyan. Mintha egy liter kávét ittam volna meg, még két liter energia itallal, és egy üveg vodkával, egy kiadós drogozás után. Ronda látvány volt az a titán, és veszélyes. Ráadásul Csabee is elkezdett káromkodni, és valamit a kocsinkról ordibált, miközben Buci nyugtatgatta. Odamentem, és kinéztem az ablakon. A kocsink felborulva, szétzúzva, az épülettel szemben. Csodás...

"Na, ma sem csinálok bombát." - panaszkodott Buci. Majd eldöntöttük, hogy holnap új kocsi után nézünk, szerzünk meszet, és pár aksit is, hogy próbáljunk kisebb elektromosságot kreálni, persze ez nem lesz túl sokra elég, de több mint a semmi.

Az éjjel szerintem senki nem alszik. Egy táram maradt, Csabeenak is valahogy úgy. Bucinak sikerült megspórolni a töltényeit, de KTM is ellövöldözött vagy másfél tárat.

A nap hátralevő részében pakolásztunk, beüzemeltük az egyik gázpalackot, majd ettünk meleg ételt. Buci nem bírt magával, büszkélkedett azzal, hogy sikerült a nitrogliceringyártás, és majd meg szeretné ismételni. Mi meg csak húztuk a szánkat, de tudtuk, hogy ha nem csinálja meg, most zombik lakmároznának a péppé taposott maradványainkból.

 

Remélem túléljük ezt az éjszakát, és titánt már nem látunk. Minden esetre én, a robbanás hatására, zombikra számítok az éjjel. Nagyon örülnék, ha ezek a zombik nem lennének túl sokan, kéne még lőszer...

Szólj hozzá!

Címkék: cobra akció szállítás robbantás nitroglicerin glicerin trinitrát 17. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr601698946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása