Újabb nap. Ma a többiek rendesek voltak, és egészen sokáig aludtam. Vagyis nyolcig. Jelenlegi körülmények közepette ez szinte luxus, hálás is voltam érte. Csabee közben az éteren böngészett, de nem járt nagyobb sikerrel, mint én. Két időpontot adtunk meg, üzenethagyásra. Delet, és este tíz órát. A két időpont között elég nagy időrés van, de talán ez biztosítja, hogy sikerül kapcsolatba lépni azzal, aki akar velünk beszélni. Háromnaponta megismételjük az adást, szóval, reméljük valaki meghallja. Az ég egyelőre teljesen tiszta. Egyetlen helikoptert, repülőt, semmilyen más, ember csinálta eszközt nem lehetett látni. Csupán néhány madarat, de azok is erősen megfogyatkoztak. Valószínűleg, az emberi hús fogytán a zombik rákaptak az állatokra. Más ötletem nincs... Viszont a tegnapi felhők is eltűntek. Szépen ragyog odakinn az ég, csak hideg van. A hőmérő szerint alig van öt fok... Felhajtottunk magunknak már pár kabátot, majd Suzyra bíztuk, hogy vegye őket kezelésbe. KTM még kicsit húzza a lábát mindig, de Cobbal a sebünk kezd szépen begyógyulni. Suzy már megadta a jogot, hogy levághatjuk a kötést, szóval éljen a varros szabadság! Vagyis a kínzás, mert rohadtuuuuul viszket. De megállom, és nem vakarom le. Igyekszem...
A mai nap... KTM és én szabit vettünk ki, Cobri és Csabee pedig elmentek, átkutatni a terepet kicsit távolabb. Csabee elhatározta, hogy amennyire csak lehet, pontosítja a térképet. Mi meg KTMel kezelésbe vettük a házat. Az első szintek viszonylag normálisnak mondhatóak, hála a beszögelt ablakoknak, viszont volt egy nagy gond: nagyon kihűlt már a ház. Szépen kirobbantottuk az ablakok nagy részét, és a vékony deszkalapok szinte semmilyen védelmet nem adtak. A zombik ellen se sokat, mert még én is be tudtam volna törni puszta kézzel... Megkezdtük a B terv megvalósítását. KTM ma hajnalban újra átbóklászta a lakásokat, és az egyik szekrényben talált egy fúrót. Hiltit! Suzyt megbíztuk a lakás őrzésével, majd útra keltünk. Irány a kedvenc építkezésünk. Békés volt az utca. Samu2 (annak a szegény, sokszor fejbedobált zombi emlékére, akit az a két ismeretlen agyonlőtt) békésen kódorgott egy kuka körül, körbe és körbe. Egy percig bámultam, hogy mit csinál, de aztán legyintettem. Szegény sosem lehetett egy észkombájn... Most se az, na... Szépen a falhoz simulva sikerült konfrontáció nélkül haladni. Levegő sem rezdült, szinte némaságba dermedt az egész város. Már ami megmaradt belőle... Az föltúrt terület szintén kihalt volt. Vagyishát, nem teljesen, de harminc zombinál több biztos nem volt. Előhúztam a késemet, KTM meglengette a vasrudat. Kettő viszonylag közel volt a betonvashoz, de a többiek szétszóródtak az épület félbehagyott váza között. Szinte egyszerre csaptunk le. A szokásos technika remekül működik. Egy felhívja magára a figyelmet, a másik döf. Erre a támadó megfordul, és ő is meghalt. Kettőnél még remekül működik, háromnál esélyes, négynél meg nem mertük megpróbálni... Mindenesetre, sikerült a vasrudakat megszerezni. A következő két órában viszonylag nyugodtan izzadhattunk, bár sikerült öt másik zombi figyelmét felkelteni. Jah, ha elejtesz húsz kiló vasat, az hangos, bizony... Szerencsére Cobék is befutottak menet közben, szóval nem volt gond. Négyen viszonylag gyorsan felpakoltuk. Meg még a tetejére dobáltam pár méretes plexi lapot. Jó lesz pajzsnak. Csabee közben valahonnan szervált egy flexet, meg vagy tíz új gyémánttárcsát. elindultunk haza. Időben, mert dél előtt tíz perccel sikerült befutni. KTM gyorsan felmászott az szobánkba, bekapcsolta a rádiót. Az sercegett, de nem szólalt meg. Miért is tette volna? Nincs olyan szerencsénk...
Cob kihozta a maradék kötelet, amivel szépen összekötöttük bálába a vasat, aztán ráakasztottuk a felvonónkra, majd hárman felvonszoltuk. Nem volt valami egyszerű meló, az biztos... De legalább sikerült. Aztán jött a neheze. Cobbal nekiálltunk lemérni az ablakokat, szépen, hat részre felosztani mindent. Hat fekete folt, aztán a kezembe nyomták a fúrót. Alulra még csak ment, azzal nem volt gáz. De felülre... Azt
azért sikerült megszenvedni... Öt hat perc alatt végeztem is egy ablakkal. Elsőnek csak az első, vagyis az alsó emeletet akartuk rögzíteni, plusz az ajtót. Bár, már úgy véltük, a rengetek odatolt hűtő, és bútor elég, azért az ujjnyi vastag rudakban jobban bíztunk... A gond csupán az volt, hogy a fúrásra szép számmal gyűltek a zombik. Még csak a második ablakkal voltam kész, mikor már vagy nyolcan közeledtek a ház felé. Csabee szólt, hogy hagyjam abba, mert elsőnek az ajtót kéne megcsinálni. Okés, válaszoltam, csak mégis az érdeklődőket hogy küldjük el innen? Csabee erre nekiállt Cob után kiabálni, aki fel is bukkant, négy sörösüveggel a kezében, hosszabbítóval a vállán. A drótot bedugta, majd kidobta a végét az ablakon. Aztán elővette egy öngyújtót, belobbantotta az üvegbe gyömöszölt rongyot, majd kivágta az ablakon. Hatékony volt, nah. Mindössze az nem nyugtatott meg, hogy nekem kell lemenni. Cobri jött velem, hozott egy plexi lapot. Megnyugtatott, hogy vigyáz rám, mint régen swatba. Nem nyugodtam meg nagyon... Csabee az ablakban maradt, keze ügyében a molotovos üveggel, meg a hiltihez kötött kötéllel. Hátha rohanni kell, aztán nem lenne jó itt hagyni, ha már megtaláltuk. Tompán hallottam, ahogy KTM valamelyik belső szobában nyekereg a flexel. Nekiesetem a fúrásnak. Szemem sarkából láttam, hogy Samu2 még mindig a kukák körül köröz, és nem foglalkozik mással. A többiek viszont jöttek. Cob halkan dúdult. Bár lehet ordítva, isten tudja, mert majd megsüketültem a fúró hangjától. Hét lyukat sikerült lefúrni a betonba, és fel, szerintem rekordsebességgel (igen, összesen 14, tudom...). Majd megjött KTM, akár egy isteni szónok. Bár ő üvöltött, és levágta a vasrudakat. Felkaptam az elsőt, alulra beszúrtam, majd teljes testsúllyal nekiveselkedtem, és behajlítottam a helyére. Minden izmom tiltakozott eme újabb atrocitás ellen, de sajnos Cob plexifalán egy zombi már fennakadt. Csabee közben elvágta a következő üveget, és ordítva bíztatott minket, hogy lassan vonszoljuk vissza a seggünket. Nem érdekelt, akkor is bedugom azt a kurva vasat a helyére! És sorról sorra, sikerült. Közben egyszer egy zombi gyilok erejéig meg kellett állni, de benn volt az utolsó. Aztán rohantunk. Csabee a fejünk fölött eldobott még egy üveget, aztán húzott föl minket, meg a fúrót. Mire felértünk, vagy száz zombi közelgett a környező utcákon. Mondjuk, annyira már nem érdekelt. Hét vasrúd, és vagy egy tonnányi bútor vigyázott ránk. Amíg a falak állnak (és állni fognak, mert sziklaszilárd vasbeton) addig ide nem jön be egy zombi sem! Kivéve, ha megtanulnak mászni, mert az ciki...
Odalenn békésen dörömbölnek, idefenn megfúrok. KTM néha felbukkan, mind mocskosabb kézzel, meg fejjel, hoz pár méretre vágott vasat, aztán eltűnik megint. Viszont, hat órakor már úgy ültünk le, hogy az alsó ablakok, a jelenlegi helyzet adta keretek között, de a legbiztonságosabbak. A generátorunk meg megevett vagy harminc liter benzint... Én meg nem érzem a kezemet. KTM mosakodni akar, ami kimerült két lavórnyi melegített ásványvízben. Higiénia nem az erősségünk mostanság, na. Mondjuk, mentségünkre legyen mondva, nehéz vizet szerezni. Szerencsére még vagy 500 liter víz van a raktárszobánkba. Ja, és még nem is írtam. Cobék szereztek három olajradiátort, meg még egy kézikocsit! Kisebb, mint az eddigi, de szállítani megteszi. Meg némi kaja, víz, és szörp. Már csak hideg szóda az álmom... De egyelőre nem akarjuk beüzemelni a hűtőt. Lenne rá energia, de amíg nincs megoldva hosszabb időre a benzin utánpótlás, addig nem lenne jó ötlet ilyen, viszonylag fölöslegesre használni. A vízen kívül más hideget igénylő élelmünk nincs. A konzerv még vagy öt évig eláll, minden más meg régen megromlott. Közben beesteledett, Su meg ül a rádió előtt, nagykabátban. Mindjárt átnézek hozzá, bár, figyelembe véve a csendet, nem sok esélyünk van rá, hogy valaki megszólalt. Az ablakokat visszadeszkáztuk, a szelet egy kicsit kinttartják. Nyugodtabban alszom azért, tudva, hogy alul már biztos nem törnek be. Bár, holnap nem hinném, hogy kitoljuk az orrunkat, ugyanis hemzsegnek a zombik. Nem baj. Egy kis pihenő jól fog jönni, úgyis be kéne fejezni a TNT gyártást. Mondjuk, ellenőrizni kell, megvan-e minden. Kiment a fejemből. Majd holnap. Most megyek Suzy nézőbe, aztán aludni, mert a hajnali őrség az enyém.
