Nyolcadik nap. Kisebb ünneplést csaptunk az egy hetes túlélés örömére, azaz otthon pihentünk, mármint az ideiglenes búvóhelyünkön. De ez az ünneplés keserédes volt, hiszen pont egy hete nem hallottunk semmit a családunkról és a barátainkról. Azt hiszem Cob berágott rám egy kicsit, mivel rácsöppentettem egy kis viaszt, én csak az elemekkel akartam takarékoskodni. Az áramellátás leállt hajnal körül. Kíváncsi lettem volna, hogy hogyan kezelik a zombik a paksi atomerőművet, meg amúgy sem lenne túl sok értelme energiát pocsékolni, hogy több ezer agyhalott lásson este is. Az eső is csordogált. Szürke nap volt ez a mai.