A mai napot átaludtam, délután keltem csak fel, mikor már aránylag alacsonyan járt a nap és minden melegebb színben pompázott. Kitöröltem a csipát a szememből és megmostam az arcomat.

Érdekes volt, hogy senki sem szólt. Már majdnem elkezdtem kiabálni a többiek után, mikor eszembe jutott, hogy talán mégsem kéne a hangommal idehívni a zombikat. Inkább magamhoz vettem a fegyveremet és körülnéztem a lakásban. A lépcsőforduló el volt barrikádozva, és ahogy láttam az ajtó is. Úgy látszott elmentek valahova, ezért visszamentem, mert már nagyon szomjas voltam. Meglepődve vettem észre, hogy jócskán megfogyatkozott a szénsavmentes vízkészlet. Azt tudtam, hogy KTM is szereti, de azért két és fél flakonnal csak nem iszik meg az ember 1 nap alatt?! Erre akkorát sóhajtottam, hogy már nekem is feltűnt... Pedig nem szoktam észrevenni, zsigerből jön. Átnéztem a szobákat újra, mert eddig csak felületesen vizsgáltuk át. A jutalmam nem maradt el, találtam csokit, amit gyorsan be is majszoltam... Több, mint két hete ettem utóljára csokit, és lám, a sors megáldott egy táblával. Az étkezés végeztével vizet kerestem, lehetőleg zéró bubisat. Találtam is három flakonnal, azokat a többi mellé tettem. Lehet nem volt valami jó ötlet, mert megint valamit csinálni fognak vele, az biztos. Bosszúból pezsgőfürdőt vettem a szénsavas ásványvízből.

De a többiek még mindig sehol. Merre mentek? Élnek-e még? A fenébe, nem tudom... Megnéztem, mi van az utcán: Pár zombi téblábolt céltudatlanul, semmi több. Egy pillanatra elgondolkodtam mitévő legyek, aztán pedig nekiálltam keresni valami közelharci fegyvert. Láttam, hogy az egyik asztal egyik lába hiányzik... Valaki kitépte... Gondolom még tegnap, Suzy... Kitéptem egy másik lábat és már kész is volt a fegyver.

Párszor még ellenőriztem a barrikádokat, majd visszamentem az új szobámba. Betakaróztam, a hátamat nekivetettem a falnak és füleltem... Még mindig nem érkeztek meg... Szerencsére hagytak egy zseblámpát is. Ó, a fenébe, most látom, hogy a kanapéra van téve egy cetli...

Elmentek kaját keresni... Helyes... És Cob már megint poénkodott velem, mert olyan jól aludtam... Na majd visszakapja még ezt.