Tizenharmadik nap. Kemény volt ez a mai nap. Igaz nemrégen volt ennyire izgalmas napom, de ez ismét megüti a csúcsot.

Minden még hajnalban történt. Épp békésen szunyókáltam amikor Cob berontott a szobába és felkeltett. Valami kocsiról meg emberekről hadovált, azután azt mondta, hogy kimennek ketten az utcára. Mire felkeltettem Suzyt és Bucit addigra Cobráék összekapták magukat és indulásra készek voltak. Kiengedtem őket a kapun, majd becsuktam és eltorlaszoltam. Ezután rohantam fel a tetőre megnézni, hogy mi történik. Mire felértem Cobráék már a két idegennel beszélgettek, akik a kocsival voltak. Nemsokkal azután egy sorozat dördült, abban a pillanatban lehasaltam. Egy pillanatra annyira megijedtem, azt hittem Cobot és Csabeet lőtték le, de muszáj volt lenéznem a tetőről. Megnyugodtam, hogy még két lábon állnak barátaim, de a szomszédos házakban elkezdtek mozgolódni a zombik. Fogtam magam és lerohantam a kapuhoz, hogy ki tudjam nyitni ha jönnek. Vártam, de nem jött senki. Buci kiabált a tetőről, hogy ellepték az utcákat, és nem tudnak visszajönni a kapuhoz, így beszálltak a két idegen kocsijába.

Nemsokkal később az egész utca fényben úszott, géppuskaropogás és pisztolylövések halladszóttak. Az ezt követő csend valahogy megnyugvást hozott, ha nincs lövés, akkor véletlenül se találnak el engem. Hallotam, ahogy megáll az autó a kapu közelében, majd újra nagy sötétség. Zseblámpa híján nem láttam semmit, de valahogy sikerült kinyitni a kaput. Újabb durranás, mára elegem volt a lövésekből. Egyik idegent sem láttam, csak Csabee és Cob volt az utcán, majd Csabee fogta magát és elment egy közeli ház kertjébe, ahonnan egy pisztollyal tért vissza. Volt egy tippem, hogy mi történt a kertben, de elég értelmetlennek találtam. Később elmondták mi történt, ami elég ijesztő volt. Az egyik idegen átalakult, majd Csabee lelőtte, de sajnos megharapta a társát, aki később a kertbe ment a pisztollyal. Nagy kár. Sokmindent tanulhattunk volna tőlük, és még két emberrel jobbak lehetnének a túlélési esélyeink. Mindezek ellenére örülhetünk, hogy már 2 pisztolyunk, és 2 gépkarabélyunk, nameg egy Lada Niva néhány extrával.

Még a délelőtt folyamán elmentünk a boltba mégegyszer, utoljára. Sima volt az út, probléma csak pakolás közben jelentkezett. Az egyik közeli házból kisétált egy túlfejlett izomagyú rettenet. Szinte beleremegett a föld, ha lépett egyet. Valami vezérféle lehet, mert a többi, átlagosnak mondható agyhalott úgy követte őt, mint a kiskacsák a mamájukat. Szerencsére a másik irányba sétáltak el, nem szívesen találkoztam volna vele. Gyorsan vissza is mentünk a szállásunkra.

Megbeszéltük, hogy sürgősen el kell mennünk innen, mert ha megtalál minket az a kolosszus akkor végünk. Átkutattuk meg kitakarítottuk az autót, találtunk is még két tárat a pisztolyokhoz. Mára abbahagyom, ideje aludni.