HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

KTM, 2010. szeptember 8. - 5. nap

2010.01.08. 22:00 :: lKTM

Ötödik nap. Hosszú volt az este, alig aludtam valamit. Buci ébresztett fel minket, ezután meglepődve vettem észre, hogy hemzsegnek az agyhalottak az utcán. Elkezdtünk készülődni. Csabee nehezen kelt fel, de gyorsan összekapta magát, és indultunk is.

Miután kimentünk a boltból, az utcán minden fedezéket kihasználtunk, de sajnos nem volt túl sokáig arany életünk. Elfogyott a fedezék, és a nyílt utcán kellett átvágni magunkat. Én mentem előre, mivel nekem volt a leghosszabb fegyverem, a vasrúd. Jól megmarkoltam, visszaszámoltam, majd futásnak eredtem. Az első páciens egy nő volt, aki a hatalmas ütéstől összeesett. Tovább kellett szaladnom, magamban bocsánatért esedeztem, mégis csak egy nő volt... Szemből jött még pár zombi, hasonlóan jártak. Egyszer csak hallotam egy csattanást hátulról, megfordultam, és láttam, hogy valaki lovagol Csabeen. A többiek nem vették észre, nem volt idő szólni, ezért elkezdtem visszafele sprintelni. Életembe nem ütöttem még akkorát, mint akkor. A rohadék feje elszakadt a testétől, ettől majdnem kiesett a vas a kezemből. Csabeet vér borította, Buci és Cob felsegítették, majd újra futásnak eredtünk. Sarok következett, befordultam, szerencsére minden kihalt volt. Pár méterre volt egy nyitott kapu, masszívnak tűnt, be is mentünk. Az udvar tiszta volt, pár kacat hevert a földön. Csabee mozdulatlanul feküdt a földön. Ébreszteni próbáltam, de nem reagált. A ház ajtaja viszont zárva volt, nekünk pedig be kellet jutnunk. Bucival berúgtuk az ajtót. Odabent néma csönd, és orrfacsaró bűz volt, meg Buci háta mögött egy zombi. Még épp időben tudtam szólni neki, így sikeresen elkerülte a támadást. A szerencsétlen kiesett az ablakon a csapás lendületétől, ha betalál az biztos fájt volna. Kezdett elegem lenni akorra a szörnyetegekből, éreztem, hogy elönt a düh. Elkezdtem csapkodni a rohadékot, mindent elborít a vér, már csak az lebegett a szemem elött, hogy megöljem, de Cob rámordított. Hirtelen feleszméltem, hogy a betont ütöm, sajog a kezem a csapásoktól. El is dobtam a rudat. Cob és Buci bevitték Csabeet a házba, lefektették egy kanapéra. Suzy talált párnákat és paplant. Csabee elég rosszul nézett ki, a kedve se volt túl jó, hagytuk pihenni a kanapén. Berendezketünk a nappaliba, Buci bedeszkázta az ablakokat. Az este mindenki lapokat kéregetett, azt hiszem kezdik ők is belátni, hogy jobb valamivel elfoglalni magunkat az ilyen időkben.

Szólj hozzá!

Címkék: ktm ötödik nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr441658501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása