HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

Csabee, szeptember 18. - 15. nap

2010.01.20. 17:21 :: Csabulator

Cob megmutatta nekünk az érzelgős felét. Meglepő volt hallani a reménytelenséget a hangjában, majd' megszakadt a szívem rajta. Ezzel nekem is jól elcseszte a kedvemet, de próbáltam magamat nyugtatni, ami egy kis idő elteltével sikerült is.

Az új lakás kérdése nem volt épp jó ötlet, én azt a kis házat nagyon megszerettem, és biztonságosnak is tartottam nagyjából. Az ötlet az volt, hogy a Városliget körül nézünk valami házat, ami megfelel az elvárásoknak. Végül aztán a teóriája annyira összekuszálódott, hogy már követni sem bírtam, csak bólogattam és helyeseltem

A szokásos reggeli menü: Konzerv. Már a tököm tele van a konzervvel. Gyorsan betápoltam, szinte levegőt se vettem, hogy ne érezzem az ízét. Ezután elkezdtünk pakolni a járgányba. Egyszercsak láttam, hogy Buci a robbanós ládikó felé nézett párszor, gondolom azt is akarta hozni. Na meg egy nagy frászt. Szerencsére nem kellett szóvá tennem, belátta, hogy a kaja az elsődleges szempont, a robbanás általi szörnyethalás egy másik napirendi pont.

Miután szépen megpakoltuk a kocsit, Cobbal beültünk előre. Én ültem a vezető ülésre. Természetesen mint minden jót mostanság, a vezető szerepét sem élvezhettem sokáig, mert Buci óbégatott, hogy a kapu elé kéne görgetni valamit. Hogy miért, azt nem tudom, de nem is érdekelt, gondoltam megnyugtatom szegény ártatlan kis angyali lelkét. Miután végeztem a dologgal, visszaindultam, hogy elfoglaljam a vezetői helyemet. Meglepődve tapasztaltam, hogy Buci vigyorogva néz ki rám a lehúzott ablakon keresztül. Nem kicsit felment bennem a pumpa, hirtelen nem is találtam megfelelő szavakat, hogy kifejezzem, mennyire megbántott ezzel a dologgal. Akkor baszódj meg! - dünnyögtem, aztán felmásztam a kocsi hátulján és elfoglaltam a helyemet. A mérgem gyorsan elült, beletörődtem a helyzetbe. Szerencsénkre egész nyugis volt az út, leszámítva azt, amikor hirtelen kanyart vettünk, én meg majdnem KTM ölébe huppantam.

Szerencsére több malőr nem volt, megérkeztünk a házhoz. A kezdeti bizonytalanságom teljesen elmúlt. Tetszett a házikó, pofás volt. Gondoltam bemegyek, felmérem a helyzetet, nehogy az legyen, hogy a nyílt utcán támadás érjen minket, mi meg befutunk egy olyan házba, ami szintén tele van zombikkal. Kész öngyilkosság. Olyannyira faszán elgondolkodtam ezen, hogy tökre elfelejtettem szólni a többieknek. Cob szakította félbe a gondolatmenetemet, hogy mégis milyen felelőtlen vagyok... Persze, mert a nyílt utcán vakarózni olyan rohadt biztonságos, még ha kihaltnak is tűnik. Hogyne. Azt hittem, hogy KTM a fizikás dolog után nem fog leteremteni, de megint megtette. Fe-le-lőt-len-ek vagy-tok! - taglalta ingerülten. Egy nagy sóhajtással lenyeltem a kikívánkozó válaszomat, majd felmentünk a második emeletre. Az első ajtóhoz érve megfeszítettem minden izmomat, és minden érzékemet kiélesítettem. A tenyerem teljesen hideg lett, és elkezdett izzadni. Úgy éreztem mindenre fel vagyok készülve. Ekkor dörrent lentről a lövés. Általában ilyenkor mindig megugrok, és teljesen szétesik a koncentrációm, de most megőriztem a hidegvéremet. Cob aggódó, tanácstalan arccal nézett rám. Legyintettem neki, hogy menjünk tovább. Az adrenalin szintem a plafonon volt már. Mint a profik, úgy rúgtam be az ajtót. Egy árva lélek sem volt a szobában. Ezután folytattuk az esetlegesen ittmaradtak felkutatását, de a második emeleten senki sem tartózkodott. Visszamentünk a lépcsőházba, ahol már Buciék vártak minket. Bucc megnyugtatott minket, hogy elintéztek egyet.

 

 

 

A harmadik emeletet vettük most célba. Az első lakásba KTM és Buci mentek be, a másodikat Cobbal kutattuk át. Most ő volt a soros ajtóberúgásban. Ötös. Szép rúgás volt, nem gondoltam volna, hogy ennyi erő van a srácban. A kilincs nagy csörömpöléssel a csempére zuhant. Hirtelen bűz csapta meg az orromat, de nem érdekelt nagyon, Cob már elindult befelé. Úgy látszik annyira be volt majrézva, hogy észre sem vette, milyen ótvar büdös van odabent. Pont mikor végetértem a gondolatmenetemnek, szóvá is tette. Hirtelen az egyik szobaajtónál megállt, és eleresztett egy halk bazdmeget, majd a szája elé tette a kezét, és elkezdett öklendezni. Mivel utálom, ha valaki más öklendezik, erre én is rákezdtem. Egy kis kajamaradék fel is jött... Brrr, hülye konzerv. Jó nagyot köptem, aztán benéztem én is a szobába. Már nem csodálkoztam, hogy miért kerülgette Cobot a rosszullét. Egy nő feküdt háttal az ágyon. Belei kilógtak a hasából, mellkasa pedig szét volt feszítve. Iszonyatos látvány volt. Ezután elindultunk egy másik szoba felé, mikor hörgést hallottunk mögülünk. A nő volt az. Mire megpördöltünk, már felült az ágyon. A belei belehullottak az ölébe, szétfeszített mellkasán lógtak a véres húscafatok. Az egyik melle még ki is lógott csórikámnak. Mikor felállt, a belei hangos toccsanással földet értek. Teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett, meg sem bírtam mozdulni, ereimben megfagyott a vér. Cob viszont nem ijedt meg annyira, mint én. Kibiztosította a fegyvert, majd lőtt. Láttam, ahogy a nő fél feje szétrobban, a mellkasán egy bazinagy lyukat üt a töltény, majd elterül. A harmadik pedig lebontott egy nagy adag vakolatot. Aztán fémes csattanás. Cob eldobta a fegyverét, majd mindkét kezével az arcát fogta. Egy piros folt volt az állkapcsán, amiről arra tudtam következtetni, hogy jól pofánverte magát. Legalább kitisztult a feje. Úgy látszik Nagy Megtisztulási Napot tervezett, mert ezután a gyomrát is megtisztította, baromi öblöset hányt ki az ablakon, amitől nekem is megjött a "kedvem", így együtt hánytunk ki az ablakon, sugárban. Így később visszagondolva teljesen vicces volt a szitu.

Buci közben két lövéssel leterített egy másik zombit. Szóltam nekik, ha kedves az életük, nem mennek be a második lakásba, csúnya látvány fogadná őket. KTM úgy éreklődött, mintha valami kincsre számított volna. Cob ezután elég érdekes módon beszélt, gondolom jól betalált a fegyó.

Ezután lementünk a kocsihoz, felhoztuk a cuccokat a második emelet harmadik lakásába, és az éjszakát itt fogjuk tölteni.

Szólj hozzá!

Címkék: akció zombik csabee 15. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr141693982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása