Tizennyolcadik nap. Ismételten akciódús napunk volt. Sajnálatos módon egy percet sem aludtunk az éjjel.

 Az éjjel vendégség érkezett hozzánk, természetesen hivatlanul. A hivatlan vendégeket pedig nem látjuk szívesen. Ők se voltak túl elragadtatva, amikor rájöttek, hogy zárva az ajtó, így be akartak törni. Óránként váltottuk egymást, és figyeltük, hogy meddig bírja az ajtó. Épp Csabeeval voltam lent, amikor eszembe jutott, hogy jó lenne valami masszív dolgot az ajtó mögé rakni, hátha jobban bírja, és, ha az ajtó megadja magát még mindig van valami az újtukban. Elszaladtam a közeli szobába és az első hasznos dolog amin megragadt a szemem egy hűtő volt. Nagy, nehéz, és valószínűleg elég erős is, úgyhogy elkezdtem kitologatni az ajtóhoz. Ezalatt Csabee riasztotta a többieket. Miután megerősítettük a barrikádot eszembe jutott egy zseniális terv.

A terv az volt, hogy halmozzuk fel a bútorokat egészen a lépcsőig. Talán a bútorok visszatartják a zombikat. Sikerült is véghezvinni a tervet, de a bútorok vékony lapjai nem bírták a strapát, a hűtőszekrény is beadta a kulcsot. Az ajtó eközben nagy reccsenéssel betört, szerencsére a bútorok tartották magukat, de a zombik egy kézzel be tudtak nyúlni egy résen. Ezt Cob és Buci kihasználva elkezdtek kezeket vagdosni. Cob megbotlott az egyik már levágott kézen és elesett. Gondoltam itt az én lehetőségem, énis harcolni akartam, szóval felkaptam  Cob kését és elkezdtem vagdosni én is a kezeket.

Már több órája harcolhattunk, mert már az orrunk hegyéig se láttunk, igaz odakint holdfényben úszott az utca. A fronton levő szekrény kezdte megadni magát, nem maradhattunk ott, ha sikerül betörniük, így felrohantunk a második emeletre, ott vártuk őket, fegyverrel a kezünkben. Csabee, Cob és én vártuk az öngyilkos jelölteket a lépcső tetjén. Buci a bombáival ügyködött eközben. Eleinte, csak Csabee lövöldözött, spórolva a töltényekkel csak fejre lőtt. Ekkor Buci elordította magát, még most se tudom mit akart mondani, de egy újabb robbanás rázta meg a földet. Ezt követően égő zombik jöttek fel a lépcsőn, nem volt kellemes látvány zseblámpa fénynél, de legalább jól látható célpontok voltak. Csabee kifogyott, Cobbal ekezdtünk írtani. Nemsokkal ezután újabb robbanás, és egy lángcsóva is felcsapott a lépcsőn. Buci nagyot alkotott, nem maradt egyetlen élő zombi se.

Lefele menet, amikor ellenőriztük a helyet, az egyik félig elszenesedett zombi felém kapott, majd egy jókora rúgással elkültem a fejét egy melegebb éghajlatra, azaz a szoba falára. Íme az új sport egy romokban heverő világban. Mindenki elnevette magát. Még egy egyén próbálkozott támadással, de Suzy valami fadarabbal agyonütötte. Elszórtan lángolt egy-két bútor, ezeket poroltóval eloltottuk.

Egy újabb, erősebb barrikád felépítése után felmentünk a szobánkba, és ettünk, végre meleg ételt. Csabee ledőlt aludni, eléggé elfáradhatott. Cob úgy bebugyolálta magát, hogy csak az arca látszik ki. Ismét hosszú és hideg este elé nézünk.