A mai napot egyszerre könyvelhettük el sikernek és csúfos vereségnek...
Buci el akart menni Cobékhoz, ami valószínűleg nagy vihart kavart szegény Cobrinho lelkében. Megint két részre kellett szakadnunk. Cob és Suzy helye biztos volt a csapatban, akik elhagyják a rejtekhelyet, már csak a vezető szerepét betöltő személy kiléte volt tisztázatlan, a kulcs viszont nálam volt. Na persze tuti Buci akart menni, hisz a barátnőjét nem szívesen hagyná el senki... Persze nekem sikerült... Nem tudom mikor fog felemészteni a bűntudat...
Szóval ez, és még az a dolog vezérelt, hogyha esetleg Cob szülei... Szóval ők is átváltoztak volna, akkor ne nekem kelljen már megölnöm őket. Cob tutira nem tudta volna megtenni, akkor meg... Mindegy is. Átadtam a kulcsot Bucinak, de megkértem, ha lehet, a kocsit egy darabban hozza vissza. Ez az én formám. Van kismillió másik kocsi, amit kb bármikor kisajátíthatnék, de mégis arra akarok vigyázni, ami éppen van. Úgy látszik nem változik meg az ember gyökeresen egy ilyen hatalmas méretű katasztrófától. Ez jó.
Végre sikerült az én ötletemet is végrehajtani, mégpedig azt, hogy hozunk az építkezésről lemezeket és bedeszkázzuk az ablakokat. Minimális védelem, de jobb, mint a semmi. Az odafele út szinte teljesen nyugodt volt, 1 zombit azonban KTM-nek el kellett tennie az útból. Szép nagy ütés volt, csak úgy kongott!
Az építkezés teljes területét átvizsgáltuk, volt minden, mi szem-szájnak ingere, ám legjobban egy aggregátornak örültem, ami elég nagy teljesítményűnek tűnt, és még bónusz benzin is járt hozzá! A többiek mennyire örültek neki...! Egy kézikocsit, csigát, kötelet is sikerült keríteni, plusz egy csomó szöget és három kalapácsot. Szögbelővőre persze nem telt már. Fenébe. Kalapálhatok majd egész nap... Na de mindegy. Fogtuk a cókmókunkat, felpakoltunk még néhány deszkát és elindultunk visszafelé. Az úton azon tanakodtunk, hogyan kéne az aggregátort felcipelni, mivel nem egy nádszál. A csiga ötlete jó volt, ám előtte mindenféleképp el kell pakolni a barrikádot, akkor meg már a lépcsőn is felvihettük volna. Így is lett. Ám a kézikocsi nem fért be az ajtón, így azt egyelőre kint hagytuk, úgyse viszi el senki sem. Akkor nem maradt hátra más, minthogy az aggregátort felvigyük. Ha ebben a világban létezik még hülye ötlet, akkor ez az volt. Talán még díjat is kaphatnék érte. Öröm az ürömben, hogy KTM is teljesen kinyúlt a művelettől, így nyugodtan liheghettem és törölgethettem az izzadságot a pulcsimba, nem nézett nyámnyila pöcsnek. A művelet sikeressége után megpróbáltuk beindítani, persze nem indult elsőre. Azt hittem majd' szétvet az ideg, de azért még próbálkoztam párszor, míg végül sikerült életet lehelni belé. Elég hangos volt, de a miénk. És ami a legfontosabb: áramot szolgáltatott!
A nagy örömnek egy hangos csattanás, majd ütemes dübörgés vetett véget. Egy zombi elkezdte kalapálni a barrikádot. Egy jól célzott lövéssel leküldtem. Fuck you, bitch!
KTM sürgetett, hogy hozzuk be a kézikocsit, mert ez a zaj tutira riasztotta a többi zombit. Igaza lett... De nem csak a zombik, hanem a Titán is visszatért. Úgy látszik felépült a sérüléseiből és most revansot akart venni. Nem jó jel... Mi mást tehettünk volna, elkezdtünk lövöldözni rájuk. Pár perc múlva megszólalt Cob hangja a walkie-talkie-ban. KTM utasította őket, hogy kerüljenek egy jó nagyot, mert nagy gáz van. Tényleg az volt, mert KTM pisztolya már kifogyott, és az én géppuskám tárában sincs végtelen sok töltény.
Hirtelen hangos kerékcsikorgást, majd fémes surlódást és üvegszilánkok csörömpölését hallottunk. Odarohantunk a villámhárító ablakához, és megláttuk, hogy az autót bizony Buci tetőre vágta. Ám úgy látszott, ez nem rázta meg a többieket, hiszen azonnal kipattantak a kocsiból. A probléma viszont az volt, hogy Buci jóval előttük elhagyta a járművet, valószínűleg az ablakon keresztül. Nem lehetett valami sima landolás. Alig bírta magát elvonszolni a villámháírtóhoz, de azért sikerült neki. Visszanéztem Cobra, aki már kihúzta Su-t a kocsiból. Hármuk közül csak Suzy nem sérült meg, legalábbis az ő ruhája nem lett csatakos a vértől. KTM-mel egyszerre kezdtünk el ordibálni nekik, hogy jöjjenek és másszanak fel, ám látszott, hogy erre csak Su képes. Először KTM-majd én is megragadtam őt, és közös erővel behúztuk az ablakon. A zombik egyre csak közelítettek és a Titán is velük volt, aki a kocsi irányából támadt. KTM hirtelen felmarkolt egy nagy lemezt és kivetette magát az ablakon. Én abban a pillanatban felmarkoltam a nitroglicerin bombát és egyenesen a Titán felé vágtam.
Sosem voltam valami jó dobásban, mindig elég rövidet dobtam, inkább a dobásom pontossága volt jó. Ma ennek nagy hasznát vettem. A bomba pont a Titán fejénél robbant, pontosan nem tudom mennyire közel, de ez a robbanás volt a legnagyobb az összes közül. Valószínűleg Buci nem véletlenül hagyta ezt utóljára. A robbanás olyan hatalmas volt, hogy seggreültem tőle. A fülem iszonyatosan csengett, ettől jól megszédültem. Odaléptem az ablakhoz, és lenéztem az ablak alá. A falemezt szépen megpörkölte a robbanás, ráadásul egy égő zombihulla is ránehezedett. Aztán arra felé néztem, amerre a Titán volt a robbanás előtt. Az a rohadék még ebbe a bazinagy robbanásba sem halt bele!!! Olyan dühös voltam, hogy mindenféle szitkot elszórtam, és beleeresztettem a tárat az időközben félig elszenesedett szemétládába. A két fegyver együttes használata meghozta gyümölcsét: A Titán halott. A nagyobb probléma viszont az volt, hogy a kocsi is jócskán kapott a robbanásból.
A jó hír az, hogy mindenki él. Viszont Cob és Buci eszméletlenül feküdteka fal tövében, így nem volt mit tenni, fel kellett szerelni a csigát és hordágyon fel kell őket hozni. Szóltam Su-nak, hogy hozzon valami vastag takarót, és négy lécet, amit hoztunk az építkezésről. Kintről KTM kiabált, hogy menjek barrikádot pakolni, mert be kéne jönniük. Kiszóltam neki, hogy az nem fog menni, a csigát felszereljük és hordágyon mindenkit felhozunk. Ez beletelt egy kis időbe, de sikerült. Először Bucit húztuk fel, majd Cobot, s végül KTM-et. A két súlyosabb sérültet gyorsan megvizsgáltuk. Buci elég súlyosnak látszó sebet kapott az oldalára, és a fején egy szép nagy pukli éktelenkedik, amit gondolom a szélvédő okozott. Továbbá jópár zúzódás is ékeskedett rajta. Cob a karját szépen lehorzsolta, és a homlokán egy jó kis puklit sikerült összeszednie. Valószínűleg agyrázkódást is kapott, mert valami két Titánról beszélt. Ez persze teljesen hülyeség volt, mivel csak 1 tartózkodott ott. És még ő nézett engem hülyének. Jól állunk... KTM a lábára kapott egy sínt, aminek nem nagyon örült, de ami muszáj, az muszáj... Egy pár napig rá sem tudunk számítani... Marha jó.
Felmentem a harmadikra, majd bekapcsoltam az aggregátort. Mire visszamentem, már ébren volt a két jómadár. Végre elújságolhattam a nagy hírt, miszerint kicsináltam a Titánt, és a kocsit... A részleteket elmeséltük KTM-mel. Buci ecsetelte az ablak bebetonozós módszert, ami igazán jó ötletnek tűnt, főleg, hogy mostmár van áramunk! Erről jut eszembe: kár, hogy nincs valami kamera, amivel felvehettem volna az arcukat, mikor meglátták a világító lámpát, amikor felkapcsoltam. Ez egy hatalmas győzelem volt számomra!
Most viszont mennem kell, Su jól begyógyszerezte mindhármójukat, lassan el fognak aludni, nekem pedig őrködnöm kell, na meg persze megnézni, hogy maradt-e valami a kocsiban. Aggódom miattuk, de legfőbbképp Buci és Cob miatt. Remélem nem szenvedtek belső sérülést...
