Tizennegyedik nap. Úgy érzem, ma se fogok sokat aludni. Ma reggel Buci ébresztett fel minket, az őrült ötletével.

Valami nitróról beszélt. Hirtelen megörültem, hogy feltuningoljuk a Ladát, de hamar csalódtam, amint kiderült h nitroglicerint akar csinálni. Mi a fenét akar csinálni Buci nitroglicerinnel? Azt megértem, hogy az a nagydarab izompacsirta biztos keményebb, mint a többi szerencsétlen, de azt még mindig nem tudom, hogy akarja felhasználni a robbanószert. Ráadásul irtózatosan veszélyes, ütésérzékeny anyag, szerencse, hogy még élünk.

Szóval elindultunk a patikába, egész úton 3db zombival találkoztunk. Buci és Cob simán elbántak vele, de az én példányom észrevett, és majdnem megütött. Hála Istennek Buci még időben levágta a zombi kezét, amitől az megtántorodott, így volt időm lecsapni.

Ezután jött a patika, sajnos az ajtó zárva volt. Cob megfeszegette az ajtót késsel, amit aztán a vascsővel ketten felfeszítettünk. Buci körülnézett, és azonnal a laborba rohant. Nemsokkal ezután segítséget kért, amire Csabee is bement a laborba. Cobbal inkább óvakodtunk a labortól, viszont segítettünk akkumulátort gyűjteni. Két óra alatt készen is lettek. Hazafele pedig csigatempóban haladtunk, jónéhány órába telt ez is.

Otthon a robbanószert külön szobába raktuk, jól látható helyen, ettől függetlenül nem nagyon merészkedtem be a házba. Nem túl megnyugtató érzés, ha az ember közelében 5 kémcsőnyi nitroglicerin van, ami bármiféle kisebb ütésre berobbanhat. Ma éjjel 3-an őrködünk a tetőn.