HTML

Necronote

Csend van. Mély, halotti csend. A széttört úttest résein fű nő, rozsdásodó autók állnak, türelmes várakozással. Valahol a messzeségben megmozdul valami, fekete pont süvít át a tájon. Idegesen összerándulsz, vérnyomásod az egekben. Aztán megnyugszol. Csak egy magányos szarvas. Csak egy szarvas.... De mögötte tömeg közeleg. Hangos csattanással kibiztosítod a fegyvered. Ők nem menekülnek. Téged akarnak...


Küldj e-mailt nekünk:
necronote@gmail.com
Necronote InfoSite

Friss topikok

Chat

Facebook

Csabee, 2010. szeptember 21. - 18. nap

2010.01.25. 21:27 :: Csabulator

Mint ahogy azt sejteni lehetett, a mai nap sem volt piskóta. Igazából már tegnap este kezdődött a dolog, de csak hajnalban teljesedett ki.

A nagy robbanás most idecsődítette a zombikat mindenfelől. Még jó, hogy elég bútorunk van az ajtó és az ablakok eltorlaszolásához, de attól még nagyon nagy félelmet keltett bennünk a sok kopácsolás az ajtón. Nem lett volna sok értelme belelőni a tömegbe, mert ahogy egy kifekszik, helyébe mégegy jön, és sosem fogytak volna el. Idegtépő volt, ahogy hallgatni kellett sok órán keresztül a zombik hörgését és próbálkozását, hogy bejussanak. Nem is aludt semelyikünk sem az este folyamán. Míg az egyik csapat nézelődött ki a második emeletről, a másik ellenőrizte a bútorokat, nehogy betörjenek, mert akkor végünk.

Egy ideje már lent voltunk KTM-mel, és készültünk a váltásra, mikor megtörtént az, amit nagyon nem akartunk... Az ajtó zsanérjai elkezdtek nyikorogni, és az ajtófélfából kiszakadi készülő facsavarok visítása arra engedtek következtetni, hogy már nem bírja sokáig az ajtó. Hanyatt-homlok rohantam felfelé és mondtam a srácoknak, hogy valamit nagyon gyorsan tenni kéne, mert be fognak törni. Futottunk lefelé, amilyen gyorsan csak tudtunk. KTM időközben már berohant az egyik lakásba és tolt kifelé egy hűtőt, ami marhára jó ötletnek tűnt. Amilyen gyorsan csak lehetett, odatoltuk az ajtóhoz erősítés gyanánt, közben a zsanérok tovább nyikorogtak, és az ajtó is elkezdett rázkódni. Úgy éreztem, már nem kell sok, és meghalunk. Be fogják törni az ajtót, a bútorok hátulján lévő gyenge falemezt simán szétverik, aztán pedig ha egyszerre nekifeszülnek, akkor simán elnyomják ötünket, mindegy mennyire próbálkozunk. KTM-nek eszébe jutott egy zseniális ötlet, miközben tartottuk az ajtót. Egészen a lépcsőig fel kéne halmozni cuccokat, hogy az megtartsa a többit, ezáltal ne tudják eltolni a berendezéseket. Felváltva rohangáltunk, és hoztuk a cuccokat, végül sikerült a tervünk. Az utolsó szekrény odatolásának pillanatában egy hatalmas reccsenésre lettünk figyelmesek. Az ajtó kiszakadt a helyéről. A zombiknak már volt annyi eszük, hogy kiszedjék az ajtót, ezáltal ne legyen az útjukban. Volt egy kis rés az ajtó mellett, ott dugdosták be a kezüket, amit Buci és Cob nagy serényen vagdostak. Csak úgy hullottak a kezek! Egyszer Cob el is csúszott az egyiken és elesett. KTM gyorsan felkapta a kését és folytatta a kaszabolást ügyelve, nehogy megvágják egymást és a zombik se ejtsenek sebet rajtuk. A bútorok állták a sarat, de az a szekrény, amitől maximális védelmet reméltünk, lassan kezdte megadni magát, recsegett-ropogott. Reménytelennek tűnt a helyzet, több órán keresztül védtük a frontot, míg végül teljesen kifáradtunk. A zombik persze a fáradtságot fel sem véve ütötték a szekrényt, ami végül teljesen megadta magát. Ekkor már a második emeleti lépcső tetején álltunk, és vártuk végzetünket. Cob, KTM és én védtük a lépcsőt. Buci az ablakhoz cipelte a megmaradt négy nitroglicerin bombáját. Még oda sem ért, már az első zombi feltűnt a fordulóban. Mondtam Cobéknak, hogy csak akkor lőjenek, ha már nagyon közel vannak, addig én elbánok velük. A zseblámpa fényében borzasztó képet festett. Egy kopasz, rikító fehér bőrű, véres szájú és beesett szemű egyén tántorgott felfelé a lépcsőn. Célba vettem a fejét és tüzeltem. A fejét teljesen szétroncsolta a töltény, ami megmaradt belőle az is a falra kenődött. Összeesett, többet nem mozdult. A lövés hatására a csoszogások felerősödtek, a barrikádunkat valószínűleg már teljesen szétrombolták. Megjelent két zombi a fordulóban, őket gyorsan szétlőttem. Csak a fejre. Ezután átállítottam a fegyvert automatára, a többiekre már úgy lőttem. Egyszercsak Buci elordította magát, majd abban a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Megint betört jópár ablaküveg. Valószínűleg egyből a bejárat elé dobhatta, mert egy hatalmas lángcsóva futott fel kb a lépcső feléig, több zombit is meggyújtva ezzel. Ezen felbátorodva készültem lőni egy közelebb lévő zombit mire a fegyver kattogással felelt. Üvöltve és szitkozódva utasítottam KTM-éket, hogy lőjenek, mert kifogytam.

 

Gyorsan hátracsúsztam a földön lévő tárhoz, amikor egy újabb robbanás rázta meg az épületet. Buci haragja ismét lesújtott. Közben KTM és Cob folyamatosan lőttek, a fej nélküli zombik már halomban feküdtek a lépcsőfordulóban. A második robbanás valószínűleg megtette a hatását, mert minden zombit kiírtottunk, amelyik csak betévedt a házba, az utcaiakról nem is beszélve. Miután elült a zaj és a veszély, lemerészkedtünk. Természetesen a zombi tetemeken nem mertünk átgázolni, inkább átugrottunk a korláton, és úgy mentünk le. Az összes bútor lángokban állt, és égett hús szaga terjedt a levegőben. Alig bírtuk ki az orrfacsaró bűzt. Hihetetlen, hogy ilyen idegtépő helyzetben még nevetésre is futja. Egy elszenesedett zombi megmozdult, de ahogy a karját mozdította, az letört, majd egy jól irányzott rúgással KTM elrúgta a fejét, ami a földhöz csapódva szilánkosra tört. Ekkor kitört mindenkiből a nevetés. Ilyen morbid dolgokból is lehet manapság viccet kreálni...

A hátunk mögött Suzy felkiáltott, majd egy nagyot suhintott a kezében lévő tárggyal és szétverte egy még életben maradt zombi fejét. Ezután lerohant a lépcsőn, és Buci nyakába ugrott. Úgy látszik ő is kezd hozzászokni a gyilkoláshoz.

Ezután kimentünk az utcára, amit mostmár három nagy kráter szaggatott szét, és még több testrész hevert mindenfelé. Visszamentünk a házba, kerestünk egy tűzoltókészüléket és eloltottuk a tüzet. Egy még nagyobb barrikádot építettünk, és a lépcsőfordulót is eltorlaszoltuk a biztonság kedvéért. Most pedig alszok egyet, teljesen kész vagyok...

Szólj hozzá!

Címkék: akció káosz zombik csabee 18. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://necronote.blog.hu/api/trackback/id/tr371702067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása