Tizenhetedik nap. Újabb izgalmakkal teli nap. A mai program a régi ház készleteinek szállítása volt. Sajnos nem alakul minden úgy, ahogy akartuk.

Reggel hideg volt, Buci ébresztett. Reggelire hideg konzerv volt, kezdek undorodni tőle, de ez van. Reggeli után bepakoltuk a kocsiba a fegyvereket és már indultunk is. Most Csabee vezetett. Pár elütött zombi után elkezdtem gondolkozni, lehet, hogy Csabee direkt üti el őket? Szinte nem is próbálta kikerülni őket. Miután odaértünk, Bucival ketten bementünk a házba és körülnéztünk. Minden érintetlen volt, a nitroglicerin is egyben. Na, ez már nem volt annyira megnyugtató, Cob szólt is Csabeenak, hogy óvatosabban vezessen.

Bepakoltuk a palackokat, majd Buci a kezembe nyomta a hűtőládát, na persze. Miután beültünk a kocsiba, visszaadtam neki. Ekkor jutott eszembe, amikor újra megláttam a palackokat, hogy a szelepet is el kéne vinni, azért még visszaszaladtam.

Elindultunk, Csabee most már jóval óvatosabb volt, szép lassan ment. Ezzel ellentétben egy hordányi zombi a 3 méteres hústoronnyal az élen megindult felénk. Itt a lassú tempó nem válik, be szóval Csabee odalépett a gázra. Itt volt a következő halálfélelmem, mivel Buci ott szorongatta a ládát a kezében. Az út nem volt zökkenőmentes, hiszen jópár autó állt az utakon, és azokat nem volt egyszerű kerülgetni, főleg egy rakat zombival a hátunk mögött. Amikor a hídra értünk, Cob megunta a dolgot, kiült az ablakba, és onnan tüzelt a zombikra. Buci félkézzel lövöldözött hátrafele, majd én is félig kiültem az ablakba. Lassan kezdtek fogyni, majd le is maradtak. A hústorony lépteit se hallotuk már.

A házhoz érve gyorsan elkezdtünk pakolni. Naggyából végeztünk mire meghallotuk, hogy az izomagyú rettenet közeleg. Az ablakból láttuk, hogy egy nagy csapat zombi közeleg, hátul a Titán, így kereszteltük el. Elkezdtünk lövöldözni rá hárman, Buci eltűnt. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem lessz elég a lőszerünk erre a tömegre, plusz a Titán, de ekkor feltűnt Buci kezében egy kémcsővel, jaj Istenem, és kihajította az ablakon. Egy pillanatig semmi sem történt, aztán hatalmas robbanás. Sűrű porfelhő lepte be a ház környékét, majd miután leszállt, láttuk a pusztítás mértékét. A bomba bevált, két szerencsétlen maradt összesen, akik az ajtót csapkodták, Csabeeval kihajoltunk az ablakon és lepuffantottuk őket. Sajnos az autónk is kapott a robbanásból, nem is kicsit, teljesen használhatatlanná vált.

A Titánt sehol se láttuk, csak egy szép vércsíkot az aszfalton, ami az utcából kifele vezetett. Nagyon remélem, hogy nem lessz az éjszaka semmi, és a robbanás nem csődíti ide őket.