Csoda, hogy még élünk. Mondjuk, ez természetes, ebben a világban. De ezt leszámítva, csoda, hogy Buci, és Csabee is él. Komolyan...
Reggel, arra kellet kelnem, hogy Buci sorba kelteget minket fel, és nem bír magával. Nagyon begolyózott attól a nagydarab zombitól. Pedig az is lehet, hogy nem hall, és nem érez szagot sem. Ez viszont megkönnyíti az elbújásunkat.
Ébresztgetett mindenkit, és az én fülem rágta, hogy sürgősen mennünk kell a gyógyszertárba, mert ahhoz a nagy batár állathoz bizony, robbanóanyag kell. Úgyhogy indulás, ma bizony nitroglicerint készítünk. Miért pont én részesülök a tiszteletben, hogy engem akar magával húzgálni? Ráadásul, ilyen életveszélyes helyekre, helyzetekbe. Ha mind ez nem lett volna elég, akkor ott volt Csabee, aki szintén nagyon megrémült attól a bodybuildertől. Gondolkodás nélkül kezdett készülődni, hogy asszisztáljon Bucinak, közbe azt magyarázta nekem, hogy milyen rettentő is volt, erős, és ha láttam volna, akkor biztos lementem volna hídba. Így is... ááh. KTM volt az egyetlen, aki még ellenezte ezt az egészet. Buci is tartott terv sikertelenségétől, ami ez esetben egyenlő a halállal, de menni akart.
A mai nap, úgy döntöttünk, hogy elég, ha csak Suzy marad otthon, mivel a környék a nagy pusztítás után, már elég nyugis volt. Egyébként is szükség volt négy emberre, hogy gyorsan végezzünk. Rövid reggeli után neki is láttunk a kalandnak. Mindenki elég keveset evett, hogy keveset is rókázzunk ki. Én legalábbis ezért végeztem a kajálással, pár falat után.
Indulás előtt, Csabee kicsit segített Suzynak, a gépfegyverrel kapcsolatos tudnivalókban. Jobbnak láttam ott hagyni, mivel én még nem gyakoroltam. A túrára meg Csabee úgy is hozta a sajátját. Továbbá Buci, és KTM egy-egy pisztolyt. Így én, most maradtam a késemnél, meg a zseblámpánál. Bármi közbe jöhet, mindig jó, ha ott a lámpa!
Buci kiengedte kicsiny csapatunkat, és mielőtt ő is kilépett volna a kapun, egy esetleges "búcsúcsókot" adott Suzynak, aki miután mindenki elhagyta a szállást, visszatologatta a torlaszokat. Nem is értem, miért nem próbálta megakadályozni Bucit. Nagyon megbíznak egymásban. Csak ez lehet az oka.
Elég sokáig jutottunk probléma nélkül, úgy látszik, a Csabee féle robbantás, a tűz, amivel még én végeztem ki pár dögöt, valamint a tegnapi lövöldözés, megritkította a környék zombi állományát. A gyógyszertárhoz közelebb érve, viszont láttunk párat. A lőszerrel takarékoskodni kell, a hangoskodás sem tesz jót, úgyhogy, mindenki előkapta a közelharci fegyverét. Még KTM is elhozta a vascsövét. Ügyesen, mintha profik lennénk, hátulról közelítettük meg a zombikat. Kettőt simán, hátulról tarkón szúrva végeztünk ki. Ám KTM barátja kicsit problémásabb volt. A zombi pont megérezte, hogy KTM a környéken van. Valószínűleg, a feltámadt szél lehetett az oka. Már fordult volna meg, hogy megüsse KTMet, amikor Buci odafutott, és egy határozott vágással, elválasztotta a kezet a gazdájától, valahol a csuklójánál. A zombi megtántorodott, a lendületét elvesztette. Ekkor sújtott le KTM a vascsővel. Buci csak úgy vetődött a fröccsenő vér elől. Probléma megoldva. A legközelebbi zombik, már mondhatni, biztonságos távolságban voltak.
Kifújtuk magunkat, eléggé megijedtem, hogy KTMnek baja esik. Miután megnyugtatott, hogy semmi baja, odamentünk a gyógyszertár bejáratához. A késsel próbáltam a zárat jobb belátásra bírni, hogy ugyan engedjen már be minket, de nem egészen akarta. Annyit legalább elértem, hogy az ajtó, és az ajtófélfa közötti rés, kicsit szélesebb lett. KTM segített.
A vascsöve már befért a nyíláson, és együtt feszítettük az ajtót. Egy nagy reccsenés, és az ajtó kinyílt. Besétáltunk, majd Buci óvatosan körülnézett. Szereti a biztonságot, bár nem egészen értettem, hiszen az épület zárva volt. Mindegy, így már 110%-os a biztonság. Alig telt el pár másodperc, hátra rongyolt, a gyógyszertár laborjához, majd szólt, hogy valaki menjen segíteni. Én ugyan nem megyek, kiabáltam neki, már csak az hiányzik, hogy ki nyírj. KTM sem akaródzott menni, úgyhogy Csabee ment be segédkezni. Amíg ők készülődtek, Buci kiküldött KTMmel, hogy szedjük ki pár kocsi aksiját, és kicsit vegyük kezelésbe, óvatosan kapjuk szét, kell a kénsav. Hát, ez maradt ránk, még mindig hálásabb feladat, mint a kezemben levő kémcső tartalmának robbanását tesztelni. Szerencsére pár autó azért maradt a szomszéd utcában, volt mit kezelésbe venni. Az utca melletti házakból elég csúnya hangok szűrődtek ki, úgyhogy gyorsnak kellett lennünk. Odamentem egy régebbi wolksvagenhez, KTM egy skodát szemelt ki. Óvatosan közeledtünk a kocsikhoz, hisz mindkét autó nyitva volt.
Engem véres üléshuzat és műszerfal fogadott. Hátul benéztem az ablakon, üres. Felnyitottam a motorháztetőt, majd a csomagtartót. Szerencsére, az utóbbiban találtam egy kulcsot az akkumulátor szereléséhez. Gyorsan kiszereltem, majd odamentem KTMhez. Már kezdte volna mondani, hogy nincs fogónk, kulcsunk, semmi, amivel kiszerelhetnénk, mikor megvillantottam neki az új szerzeményem. Magabiztosan kapta ki a kezemből, majd esett neki a műveletnek. Pillanatok alatt, volt két aksi, amit már vittünk is be a gyógyszertárba. Odabent még kicsit meggyógyítottuk késsel, aztán beadtuk Buciéknak. Innentől kezdve, próbáltam minél távolabb tartani magam a labortól. Kb. két órát voltak bent, amikor Csabee kijött, és közölte: "Kész".
Nagyszerű, de most hogy visszük haza? - kérdeztem. Ekkor jött ki Buci a laborból, egy tálcával, amin több, teli kémcső volt, összegumizva, elég rendesen lerögzítve. Azt mondta, lehűtötte eléggé, ahhoz hogy szilárd halmazállapotot vegyen fel a munkásságának gyümölcse, de ennek ellenére, szép lassan, óvatosan közlekedett. Még szerencse, hogy a laborban volt egy légmentesen lezárt fagyasztóláda, teli szárazjéggel. Szilárd halmazállapotban legalább kevésbé ütés érzékeny.
Az egész délután a hazatéréssel telt el, annak ellenére, hogy egyetlen egy zombival sem kellet megküzdenünk. Élvezetes volt. Este hétre értünk haza. Suzy már nyitotta a kapukat, távolról láttuk, amint figyel a háztetőről. Szerencsére minden rendben volt otthon. Remélem, az is marad, és nem robban ránk ez a veszélyes lötty, a házzal együtt.
A kémcsöveket a hátsó szobában helyeztük el, jól észrevehető, elkerített helyen, annak ellenére, hogy másért úgy se mennénk oda be, csak azért az adag glicerin-trinitrátért. A nap hátralevő részét inkább a kocsinál töltöttem, nem mintha egy esetleges robbanás esetén túl nagy biztonságban lettem volna. Vállaltam az egész éjjeli őrködést is, amit a tetőn töltöttem. Még Csabee, a hústorony miatt, én és KTM a robbanószer miatt nem tudunk aludni. Tehát az éjjel hárman őrködünk, elhatároztuk, hogy Bucit fel sem keltjük, felesleges lenne.
